1939-ben ahogy Chaim a lengyel seregben töltött szolgálata a végéhez közeledett, Németország megszállta Lengyelországot. A németek elfogták, és németországi kényszermunkára küldték Chaimot. Zsidó hadifogolyként Chaimot később visszaküldték Lengyelországba. Végül a sobibori táborba deportálták, ahol a családja többi tagja meghalt. Az 1943-as sobibori lázadás során Chaim megölt egy őrt. Elmenekült barátnőjével, Selmával, akit később feleségül is vett. Az 1944. júniusi szovjet felszabadításig egy gazda bújtatta őket.
Megtudtuk, hogy megöltek már néhány németet. Már tudtuk, hogy elkezdődött, így csak reménykedtünk, hogy senki sem megy váratlanul olyan helyre, ahol nem kéne lennie és nem jön rá, hogy mi történik. Akkor mindannyiunkat megöltek volna. Szóval ebben valahogy szerencsénk volt. Megöltük a németeket, bárhol is dolgoztunk, és… minden a terv szerint ment, amíg a főkapuhoz nem értünk. Elkezdtünk futni… mindenfelé rohanni, és addigra az egész tábor tudta, mi történik, és néhányan aknára léptek és meghaltak. Volt, aki egyáltalán nem futott. Ők feladták, nem akartak futni. Egyszerűen feladták. Csak várták a halált. De a fiatalok többsége, és aki elég bátor volt a futáshoz, az elrohant. Aztán sokan a főkapu felé futottak. Elkezdtünk futni, és egy barakk mellett voltunk, amikor megláttam a gépfegyveres [Karl] Frenzelt [SS-őrmester], aki elkezdett lőni. Egyre többen futottak, és én meg akartam állni, mert megrémültem a géppuskától, de aztán rájöttem: „Ez itt a biztos halál. Ott talán van valami.” Úgyhogy kézen fogtam Selmát, és átrohantunk és valahogy, volt, aki elesett, de mi kijutottunk a kapun.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
