Henny egy felső középosztálybeli zsidó családba született a litvániai Kaunasban. Ő és a bátyja magániskolába jártak. 1940 júniusában a szovjetek megszállták Litvániát, de nem sok változás történt, amíg Németország 1941 júniusában le nem rohanta az országot. 1941 augusztusában a németek felállítottak egy gettót Kaunasban, és Hennynek és családjának ide kellett költöznie. Henny 1943 novemberében férjhez ment a gettóban. A hozománya fél kiló cukor volt. Számos razziát túlélt, amelyek során több ismerősét és hozzátartozóját deportálták. Hennyt 1944-ben deportálták a stutthofi koncentrációs táborba, amikor a németek felszámolták a kaunasi gettót. Egy kényszermunkát végző csoportba helyezték. A szovjet csapatok előrenyomulásakor a németek halálmenetre kényszerítették Hennyt és rabtársait. Miután a szovjet csapatok 1945-ben felszabadították Hennyt, végül újra találkozott férjével, és az Egyesült Államokba költözött.
Ahogy Stutthofba értünk, mondták a nőknek, hogy szálljanak le, és hogy… hogy később mindenki találkozhat majd a férjével vagy az apjával. Így aztán a sógornőm és én, mindketten leszálltunk a vonatról, és azt hiszem, nem vagyok benne biztos, hogy vittek-e minket. De igen, azt hiszem, nyitott… nyitott teherautókra zsúfoltak fel minket, és úgy vittek minket Stutthofba. És aztán azt mondták… természetesen a kabátomat rögtön elvették, és minden mást is, ami nálam volt, ami nem lehetett sok minden, mert semmit nem tudtam magammal vinni. Kapaszkodtam az anyámba, és aztán mondták hogy vetkőzzünk le. Tudja, mindig asztalok voltak kitéve, ahol fiatal németek ültek. Azt mondták: „Menjenek arra a nagy területre, és vetkőzzenek le.” A levetkőzés alatt azt értem, hogy mindent le kellett venni. Szóval ott álltam az anyám mellett, és még több száz nő volt ott, és teljesen meztelenül oda kellett mennünk az asztal elé, ahol egy csapat fiatal semmirekellő ült. Mire gondolhat az ember egy ilyen helyzetben? Ezek valami másik bolygóról jöttek. Vagy nem is bolygóról, hanem a pokolból. Miért zavarjon, ha engem néznek? Már az is elég megalázó, ha ott kell állnom az anyámmal, a rokonaimmal, a barátaimmal… mármint nekem nem voltak ott rokonaim, csak a sógornőm. És ott áll az ember teljesen meztelenül, ők meg néznek, ez olyan… Szóval csak álltunk ott, ők meg néztek, majd mondták, hogy menjünk hátra, és zuhanyozzunk le, aztán megkaptuk az egyenruhát, azt a csíkosat, és így kezdődtek a megpróbáltatásaink. Hát ez a koncentrációs tábor.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
