Joseph és családja római katolikusok voltak. Miután Németország 1939-ben megszállta Lengyelországot, megkezdődött a lengyelek begyűjtése a németországi kényszermunkára. Joseph kétszer is elkerülte a letartóztatást, de a harmadik alkalommal, 1941-ben kényszermunkatáborba deportálták a németországi Hannoverbe. Több mint négy évig végzett kényszermunkát betonból készült légvédelmi óvóhelyek építésén. Az amerikai csapatok 1945-ben felszabadították, majd menekülttáborrá alakították át a kényszermunkatábort. Joseph 1950-ig maradt ott, amíg meg nem kapta a vízumot az Egyesült Államokba.
Nagyon sok ember volt ott, ahol dolgoztunk, lengyelek és más nemzetiségűek is: Olaszok, franciák, és… nem beszéltünk sokat, mert német főnökök és őrök voltak, néhány őrnél fegyver is volt, hogy ne tudjunk megszökni, szóval nem beszélhettünk sokat. Ha valaki beszélgetett, és észrevették, akkor azonnal megverték, szóval a munkán kívül mást nem csinálhattunk. Csak nagyon halkan tudtunk beszélgetni. Beszélgettünk… lengyelül, de úgy, hogy ne hallják meg, hogy a németek ne hallják meg. És mindig nézték, hogy… hogy jól dolgozunk-e, és ha valaki valamit rosszul csinált, akkor azt nagyon csúnyán elverték a lapáttal vagy géppisztollyal. Egyszer… egy nap cementet kellett hoznom a vonatról, ketten tették a vállamra a zsák cementet, amit a raktárba kellett vinnem. Futnom kellett. És amikor esett az eső, sár volt. És ha a cementeszsák kiszakadt, akkor megvertek... ha nem is az én hibám volt, ezért óvatosnak kellett lenni, és nagyon szigorúak voltak, ha valaki szabotázzsal próbálkozott. A szabotázs lehetetlen volt Németországban, mert már… már a kísérletért is kivégezték az embert.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
