Chaim Engel

Eldöntöttük, hogy négy órakor a következőképpen robbantjuk ki a lázadást: minden dolgozó csoportban, például a miénkben, ahol ruhákat válogattunk, volt két-három német, akik felügyelték a munkát. Felügyeltek minket a… és az a különféle csoportoknál volt két vagy három német, akik azért voltak ott, hogy figyeljék őket és ahogyan dolgoznak. Szóval eldöntöttük, hogy minden csoportban két embert ráállítunk ezekre az őrökre valamilyen ürüggyel, valahogyan egy raktárba vagy máshová csalják őket, és csendben végeznek velük egy késsel vagy baltával vagy bármivel, és utána úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és közben elvágják a vezetékeket. És ahogy említettem, ahogy korábban említettem, próbáltuk úgy időzíteni, amikor [Gustav] Wagner [SS-őrmester] szabadságon volt, szóval tényleg nem volt biztonságos, de talán egy fokkal jobbak voltak az esélyek. És aztán… szóval ahogy mondtam, minden csoportban embereket rendeltünk a munkához. A mi barakkunkban volt egy ötvös, egy szabó, egy cipész, akik ruhákat, cipőket készítettek… ezeknek az embereknek. Szóval ez azt jelentette, hogy el kellett jönniük, hogy méretet vegyenek róluk. Szóval azt mondták, hogy erre a napra kész lesz az igazítás. „Jöjjön akkor, aznapra elkészítem a cipőt vagy a ruhát.” És mire megjöttek a németek, az embereink már várták őket a késekkel vagy baltákkal. Elbújtak egy függöny vagy valami mögé, és ott helyben megölték őket. Amikor bejöttek az átszabott ruhákért, mi megrohantuk és megöltük őket, belöktük őket akármi alá, valami nem látható helyre, aztán folytattuk a munkát, mintha mi sem történt volna.