Mentés (rövidített cikk)
Az európaiak többségének közömbössége, illetve sokaknak a zsidók meggyilkolásában való együttműködése ellenére minden európai országban és minden vallási felekezetben voltak olyan személyek, akik életük kockáztatása árán is próbáltak segíteni a zsidóknak. A mentésért tett erőfeszítések az egyéni akcióktól a kisebb-nagyobb, szervezett műveletekig széles skálát öleltek fel. 1943 őszén a németek által elfoglalt Dániában például az ellenállási mozgalom olyan akciót szervezett, melynek során a halászok az ország mintegy 7800 fős zsidó lakosságából körülbelül 7200-at mentettek ki titokban, kisméretű halászhajóikon a biztonságos, semleges Svédországba. A megszállt Lengyelországban a zsidóknak a varsói gettóból a treblinkai haláltáborba történő 1942. júliusi átszállítása és a város németek által 1944 őszén történt lebombázása között a lengyel polgárok mintegy 20 000 zsidó embert rejtegettek a fővárosban és környékén. Európa-szerte voltak olyan templomok, árvaházak és családok, amelyek szintén rejtekhelyet biztosítottak a zsidók számára, vagy (mint Hollandiában Anne Frankot és családját) segítették azokat, akik rejtőzködtek. Franciaországban egy Le Chambon-sur-Lignon elnevezésű kis falu protestáns lakossága bujtatott több ezer, főként zsidó menekültet.
Voltak olyanok is, akik személyes befolyásukat használták fel a zsidók megmentésére. Budapesten például Raoul Wallenberg svéd, és Carl Lutz svájci diplomata, valamint a magát spanyol diplomatának kiadó olasz állampolgár, Giorgio Perlasca látott el több tízezer embert olyan iratokkal, amelyek mentesítették őket a németekkel szövetséges magyar kormány zsidóellenes intézkedései alól. Bulgáriában 1943-ban a politikai, szellemi és vallási elit nyílt tiltakozása bírta rá III. Borisz királyt arra, hogy visszavonja kormánya döntését az országa határain belül élő zsidók németeknek történő kiszolgáltatására és deportálására vonatkozóan. Jan Karski, a száműzetésben élő lengyel kormány londoni székhelyéről próbálta leleplezni a nácik zsidók elleni terveit. A szövetséges hatalmak vezetőinek - többek között Franklin D. Rooseveltnek, akivel 1943 júliusában találkozott – jelentéseket küldött a tömeggyilkosságokról. Az Egyesült Államokban szintén voltak olyan csoportok, amelyek részt vettek a mentésben: a kvékerek American Friends Service Committee elnevezésű bizottsága, az unitáriusok és mások Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban irányították a zsidó menekültek biztonságba helyezését, míg számos szervezet (vallási és világi, zsidó és nem zsidó egyaránt) az amerikai vízumok megszerzésében és az elszállásolásban segített, illetve 1934 és 1942 között – mintegy 1000 esetben – a magukra maradt, menekült zsidó gyermekek hazatérését intézte el.