View, through the barbed wire, of the prisoner barracks in the Flossenbürg concentration camp.

Náci táborok

BEVEZETŐ

View, through the barbed wire, of the prisoner barracks in the Flossenbürg concentration camp.

Börtönbarakkok, a szögesdróton keresztül, a flossenbürgi koncentrációs táborban. Flossenbürg, Németország, 1942.

Forrás:
  • Bildarchiv Preussischer Kulturbesitz

1933 és 1945 között a náci Németország mintegy 40 000 tábort és más fogvatartásra alkalmas helyet létesített. Ezeket a táborokat az elkövetők különféle célokra használták, többek között kényszermunkára, az állam ellenségeinek tartott emberek bebörtönzésére és tömegmészárlásra. A táborok teljes száma az elkövetők maguk által készített feljegyzéseinek folyamatos kutatásán alapszik.

KORAI TÁBOROK

1933-as hatalomra kerülésétől kezdve a náci rezsim több fogolytábort is kialakított az „állam ellenségeinek” bebörtönzésére és megsemmisítésére. A kezdeti időkben ezeken a helyeken gyűjtötték a német kommunistákat, szocialistákat, szociáldemokratákat, romákat (cigányokat), a Jehova tanúit, a homoszexuálisokat és az „aszociális” vagy deviáns viselkedéssel vádolt személyeket – ezért is nevezték ezeket a létesítményeket „koncentrációs” (azaz „gyűjtő”) táboroknak.

Miután Németország 1938 márciusában annektálta Ausztriát, a nácik a letartóztatott német és osztrák zsidókat a Németország területén található dachaui, buchenwaldi és sachsenhauseni koncentrációs táborokba börtönözték be. Az 1938. novemberi erőszakos kristályéjszakai pogromot követően a nácik tömegével tartóztatták le a felnőtt zsidó férfiakat, és rövid időszakokra a táborokba zárták őket.

KÉNYSZERMUNKA- ÉS HADIFOGOLYTÁBOROK

Prisoners at forced labor. Photo taken during an SS inspection.

Kényszermunkát végző rabok. Egy SS-ellenőrzés közben készült fénykép. Dachaui koncentrációs tábor, Németország, 1938. június 28.

Forrás:
  • Bildarchiv Preussischer Kulturbesitz

Lengyelország 1939. szeptemberi lerohanása után a nácik itt is kényszermunkatáborokat hoztak létre, amelyekben több ezer fogoly halt meg a kimerültségtől, az éhezéstől és a hidegtől. A táborokat SS-egységek őrizték. A II. világháború idején a táborrendszer gyorsan bővült. Egyes táborokban náci orvosok kísérleteztek a fogvatartottakon.

Amikor Németország 1941 júniusában a Szovjetuniót is lerohanta, a nácik a további hadifogolytáborokat hoztak létre. Egyes új táborokat a megszállt Lengyelországban található meglévő komplexumokban (például Auschwitzban) építettek fel. A lublini, később majdaneki tábor néven ismert létesítményt 1941 őszén hadifogolytáborként hozták létre, majd 1943-ban lett belőle koncentrációs tábor. Több ezer szovjet hadifoglyot lőttek le vagy gázosítottak el ebben a táborban.

HALÁLTÁBOROK

A zsidók tömeges elpusztítására, kiirtására irányuló „végső megoldás” kivitelezése érdekében a nácik haláltáborokat hoztak létre – elsőként a legnagyobb létszámú zsidó lakossággal rendelkező Lengyelországban. A haláltáborokat a tömeggyilkosság hatékony végrehajtása céljából alakították ki. Az első ilyen központ 1941 decemberében Chelmnoban épült, ahol átalakított teherautókon működő mobil gázkamrákat alkalmaztak a zsidók és romák kivégzésére. 1942-ben megnyílt a belzeci, a sobibori és a treblinkai tábor is, amelyekben szisztematikusan zajlott a Generalgouvernement (Főkormányzóság, a megszállt Lengyelország középső része) területén élő zsidóság kiirtása.

Deportation from the Westerbork transit camp. The Netherlands, 1943–1944.

Deportálás a westerborki tranzittáborból. Hollandia, 1943–1944.

Forrás:
  • US Holocaust Memorial Museum, courtesy of Trudi Gidan

Ehhez a nácik már állandó gázkamrákat (fulladást okozó mérges gáz befúvására alkalmas helyiségeket) építettek, hogy a kivégzés hatékonyabb és személytelenebb legyen az elkövetők számára. Az auschwitzi táborkomplexum birkenaui megsemmisítő központjában négy gázkamra működött, amelyekben a deportálások csúcsán naponta akár 6000 zsidót gázosítottak el.

A németek által elfoglalt területeken élő zsidókat először gyakran úgynevezett tranzittáborokba gyűjtötték – például a hollandiai Westerborkban vagy a franciaországi Drancyban –, majd továbbszállították őket a lengyelországi haláltáborokba. Az ilyen átmeneti táborok legtöbbször az utolsó állomást jelentették a haláltáborba történő elhurcolás előtt.

A különféle típusú náci táborokban több millió embert tartottak fogva és bántalmaztak. Az SS vezetésével a németek és kollaboránsaik csupán a haláltáborokban több mint hárommillió zsidó foglyot végeztek ki. A náci táborokat a foglyok közül csak nagyon kevesen élték túl.

Thank you for supporting our work

We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.

Fogalomtár