Mentés (rövidített cikk)

Az európaiak többségének közömbössége, illetve sokaknak a zsidók meggyilkolásában való együttműködése ellenére minden európai országban és minden vallási felekezetben voltak olyan személyek, akik életük kockáztatása árán is próbáltak segíteni a zsidóknak. A mentésért tett erőfeszítések az egyéni akcióktól a kisebb-nagyobb, szervezett műveletekig széles skálát öleltek fel. 1943 őszén a németek által elfoglalt Dániában például az ellenállási mozgalom olyan akciót szervezett, melynek során a halászok az ország mintegy 7800 fős zsidó lakosságából körülbelül 7200-at mentettek ki titokban, kisméretű halászhajóikon a biztonságos, semleges Svédországba. A megszállt Lengyelországban a zsidóknak a varsói gettóból a treblinkai haláltáborba történő 1942. júliusi átszállítása és a város németek által 1944 őszén történt lebombázása között a lengyel polgárok mintegy 20 000 zsidó embert rejtegettek a fővárosban és környékén. Európa-szerte voltak olyan templomok, árvaházak és családok, amelyek szintén rejtekhelyet biztosítottak a zsidók számára, vagy (mint Hollandiában Anne Frankot és családját) segítették azokat, akik rejtőzködtek. Franciaországban egy Le Chambon-sur-Lignon elnevezésű kis falu protestáns lakossága bujtatott több ezer, főként zsidó menekültet.

Voltak olyanok is, akik személyes befolyásukat használták fel a zsidók megmentésére. Budapesten például Raoul Wallenberg svéd, és Carl Lutz svájci diplomata, valamint a magát spanyol diplomatának kiadó olasz állampolgár, Giorgio Perlasca látott el több tízezer embert olyan iratokkal, amelyek mentesítették őket a németekkel szövetséges magyar kormány zsidóellenes intézkedései alól. Bulgáriában 1943-ban a politikai, szellemi és vallási elit nyílt tiltakozása bírta rá III. Borisz királyt arra, hogy visszavonja kormánya döntését az országa határain belül élő zsidók németeknek történő kiszolgáltatására és deportálására vonatkozóan. Jan Karski, a száműzetésben élő lengyel kormány londoni székhelyéről próbálta leleplezni a nácik zsidók elleni terveit. A szövetséges hatalmak vezetőinek - többek között Franklin D. Rooseveltnek, akivel 1943 júliusában találkozott – jelentéseket küldött a tömeggyilkosságokról. Az Egyesült Államokban szintén voltak olyan csoportok, amelyek részt vettek a mentésben: a kvékerek American Friends Service Committee elnevezésű bizottsága, az unitáriusok és mások Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban irányították a zsidó menekültek biztonságba helyezését, míg számos szervezet (vallási és világi, zsidó és nem zsidó egyaránt) az amerikai vízumok megszerzésében és az elszállásolásban segített, illetve 1934 és 1942 között – mintegy 1000 esetben – a magukra maradt, menekült zsidó gyermekek hazatérését intézte el.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.