A gazdasági elit szerepe
A zsidók és más csoportok üldözése nem Hitler és más náci fanatikusok intézkedéseinek eredménye. A náci vezetőknek szükségük volt a különböző területeken dolgozó szakemberek aktív segítségére és együttműködésére, akik sok esetben nem voltak meggyőződéses nácik. A szakemberek között gazdasági vezetők is voltak.
A nyereségre és különösen a vállalkozásuk fennmaradására összpontosító cégvezetők bűnrészesek voltak a zsidóüldözésben, aktívan segítve vagy eltűrve a zsidó igazgatók és alkalmazottak elbocsátását és a zsidó tulajdonú vállalkozások „árjásítását”, valamint rabosított munkaerő kihasználását a háború alatt.
A bankok, biztosítótársaságok és más kereskedelmi és ipari vállalatok vezetői részt vettek a zsidóüldözésben. Sokan közülük szerepet játszottak a német gazdaság „árjásításában”, a zsidó vagyonok kisajátításában és a háború alatti kényszermunka bevezetésében.
A nagy német bankok és vállalatok eleinte egyes esetekben ellenálltak az „árjásításnak”, gyakran önös érdekből, többek között azért, hogy megtartsák jól képzett munkatársaikat. 1937-re azonban a legtöbb vállalat eleget tett a zsidó vezetők, igazgatósági tagok és alkalmazottak elbocsátását előíró törvénynek. Egyes nagy bankok és cégek a zsidó vezetők egy részét külföldi kirendeltségekbe helyezték át. A nagybankok részt vettek a nagyobb zsidó vállalatok, illetve import-export cégek „árjásításában”, és ők bonyolították le a tulajdonátruházásokat is.
Bizonyos mozgástér meglétére utal azonban, hogy nem minden bank viselkedett gátlástalanul. A bankok attól tartottak, hogy az „árjásított” bankok és más vállalkozások gyenge kezekbe kerülhetnek, ezért nem mindig a legalacsonyabb ajánlatot tevőnek adták át az ingatlanokat, aminek eredményeként egyes zsidó tulajdonosok méltányosabb kártérítést kaptak. Mindenesetre a minél nagyobb nyereségre való törekvés, egy bank vagy vállalkozás hosszú távú fennmaradása gyakran fontosabb motiváció volt, mint a zsidókkal szembeni előítéletesség, amely sok német üzletemberre jellemző volt.
A háború alatt egyes magántulajdonban lévő vállalatok a kényszermunka igénybevételével maguk is a holokauszt bűnrészeseivé váltak. Mintegy félmillió zsidó vesztette életét kényszermunkásként. Az egyik legnagyobb német vállalat, az I.G. Farben egy Auschwitz melletti szintetikus üzemanyag- és gumigyárat üzemeltetett, amely mintegy harmincötezer foglyot foglalkoztatott. Közülük legalább huszonhétezren haltak meg a zord körülmények miatt, többségükben zsidók. A Hugo Scheider cég kényszermunkásokat alkalmazott egy lőszergyárban a megszállt Lengyelországban; a Skarzysko-Kamienna üzemben dolgozó huszonötezer zsidó csaknem négyötöde halt meg az egészségtelen munkakörülmények miatt.
Más német cégek is gyártottak a tömeggyilkosságok során használt termékeket, például a Degussa állította elő a Zyklon B növényvédő szert, a Topf & Sőhne gyártotta a krematóriumi kemencéket. A háború után e vállalatok vezetői megpróbáltak elhatárolódni a bűncselekményektől, azt állítva, hogy nem tudtak termékeik felhasználásáról.
