A Szirec átnevelő munkatábor

Bevezetés

Térkép

Einsatzgruppék által végrehajtott tömegmészárlások helyszínei Ukrajnában és a környező területeken (Térkép)

1941 nyarán, miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, a németek elkezdték a zsidó férfiak, nők és gyermekek tömeges kivégzését a szovjet csapatoktól elfoglalt területeken. Ezek a tömeggyilkosságok a „zsidókérdés végső megoldásának”, az európai zsidóság elpusztításának részét képezték. A golyó általi kivégzéseket bevetési egységek vagy műveleti különítmények hajtották végre, melyek az Einsatzgruppe nevet viselték. Az Einsatzgruppe-egységek a német hadsereget követték, amint azok behatoltak a Szovjetunióba és a szovjet irányítás alatt lévő területekre. Az Einsatzgruppék mellett más német egységek is végrehajtottak tömeges kivégzéseket. Ilyen csoportok voltak az Ordnungspolizei („rendfenntartási rendőrség”) egységei, katonai egységek (Wehrmacht), a Waffen-SS, valamint a Schutzmannschaften (kollaboráns rendvédelmi segédegységek, melyeknek tagjait a helyi lakosságból toborozták). Az Einsatzgruppék egy viszonylag kis létszámú csoport volt. A kiegészítő erők nélkül a zsidók szisztematikus megsemmisítését nem lehetett volna véghezvinni ezekben a régiókban.

Ezen a térképen a tömegmészárlások néhány kelet-európai helyszíne látható, a német térhódítások csúcsán. A térképen jelölt terület javarészt egybeesik a mai Ukrajnával, valamint Fehéroroszország, Lengyelország és Oroszország egyes részeivel. Ki kell emelnünk a Babij Jar-ban történt mészárlást (ukránul: Babin Jar) a mai Ukrajna területén, Kyivben (sárga ponttal jelölve). A Babij Jar-i tömeges kivégzés a második világháború során végrehajtott tömeggyilkosságok sorában az egyik legnagyobb, ahol egyetlen helyszínen a legtöbb embert ölték meg.

Forrás:

• US Holocaust Memorial Museum

A németek 1942 májusában az ukrán főváros, Kijev északnyugati peremén hozták létre a Szirec tábort. A tábort a tömeges kivégzőhelyként használt Babij Jar-i szurdok közelében építették fel. Itt a nácik és a velük együttműködő segédalakulatok 1941 és 1943 között zsidók és nem zsidók tízezreit gyilkolták meg. A Szirec tábor egy része Kijev déli külvárosában, az akkori Miselovka faluban működött

A Szirec tábort Arbeitserziehungslagernek (rövidítve AEL, átnevelő munkatábor) jelölték ki, ami azt jelentette, hogy hivatalosan nem képezte részét az SS koncentrációs táborokból álló rendszerének. Az átnevelő munkatáborokat általában a Gestapo irányította, és olyan embereket zártak ide, akik a nácik szerint megsértették a munkafegyelmet. A foglyokat meghatározott ideig (néhány héttől néhány hónapig) tartották itt. A háború előrehaladtával az élet- és kényszermunka-körülmények, valamint a halálozási arányok ezekben a táborokban hasonlóvá váltak a náci koncentrációs táborokban uralkodó állapotokhoz.

A Szirec táborban a foglyokat különböző okokból tartották fogva, melyek javarészt nem kapcsolódtak a munkateljesítményükhöz. Hosszabb ideig voltak bebörtönözve, mint a legtöbb fogoly az átnevelő munkatáborokban. A Szirec tábor foglyai rettenetes körülmények között éltek, és folyamatosan ki voltak téve erőszaknak, bántalmazásnak, betegségeknek és gyilkosságoknak. A németek és a tábori foglyok közül kijelölt felügyelők egyes rabokat meggyilkoltak, másokat halálra dolgoztattak, és volt, akire halálos büntetést szabtak ki. A foglyok az éhség, a hideg vagy betegség miatt haltak meg.

A Szirec foglyai

A Szirec tábor foglyai között zsidó és nem zsidó férfiak és nők voltak a következő csoportokból:

• szovjet hadifoglyok;
• a szovjet földalatti mozgalom feltételezett tagjai (gyakran partizánoknak nevezték őket);
• Kijev városából, a kijevi régióból és a poltavai régióból származó zsidók; valamint
• különböző bűncselekményekkel vádolt nem zsidó civilek (ukránok, oroszok és mások).

Tanúvallomások szerint gyerekek is voltak a Szirec táborban. Valószínűleg az édesanyjukkal együtt vitték őket a táborba.

A németek egyszerre legfeljebb háromezer embert tartottak fogva a Szirec táborban. Általában a férfiak száma meghaladta a nőkét. A tábor működése során körülbelül tízezer embert tartottak itt fogva.

A Szirec tábor topográfiája

A Szirec tábor becslések szerint két-három négyzetkilométeren helyezkedett el, egy korábbi katonai helyőrség területén. A tábort szögesdrót vette körül, melybe áramot vezettek, és őrtornyok álltak körülötte. A Szirec tábor munka- és lakózónákból állt. Ezeket a zónákat szögesdrót választotta el egymástól.

A tábor működésének első két hónapja során a foglyok feje fölött fedél sem volt. A németek arra kényszerítették a foglyokat, hogy építsenenek fa barakkokat, vagy pedig ássanak ki nagyobb, fémhulladék-tetővel ellátott, földbe bunkereket. A németek minden egyes bunkerbe és barakkba foglyok tucatjait zárták.

A férfi és női foglyokat elkülönítették. A foglyok tanúvallomásai szerint a férfiakat általában a nagyobb méretű, földbe vájt bunkerekben tartották fogva, és fogolycsoportok vagy fogolytípusok szerint különítették el őket. Volt például „zsidó bunker”, „partizán bunker” és „egészségügyi bunker” is. A nőket az egyik fából épült barakkban helyezték el. A gyerekek feltételezhetően az anyjukkal éltek.

Tábori adminisztráció és irányítás

A Szirec tábort mint átnevelő munkatábort a Kijevi Biztonsági Rendőrség és SD Parancsnoka (Kommandeur der Sicherheitspolizei und des SD Kiew vagy KdS Kiew) irányította – ez egy nagy hatalmú pozíció volt az SS és a rendőrség hierarchiájában. A Szirec tábor létrehozásának idején a KdS Kiew tisztségét Erich Ehrlinger töltötte be. Ehrlinger rendkívül erőszakos SS-tiszt volt, aki korábban az Einsatzkommando 1b vezetőjeként számos tömeggyilkos akciót hajtott végre.

Paul Otto von Radomski SS-őrnagy szolgált a Szirec tábor parancsnokaként a tábor működésének nagy részében. A tábor irányításában részt vevő németek között volt még Radomski helyettese és a tábor Gestapo-osztályának ügynökei is. Az SS tagjai, Volksdeutsche (német etnikumúak) és helybéli kollaboránsok őrizték a tábort.

A németek a Szirec napi működésének felügyeletét részben a foglyok közül kiválasztott funkcionáriusokra bízták. Ezek a funkcionáriusok vigyáztak a rendre a kunyhókban és a barakkokban, felügyelték a kényszermunka-részlegeket, és igyekeztek megakadályozni a szökéseket. A funkcionáriusok közé tartoztak a besúgók is, akiket tábor Gestapo-osztálya helyezett kémként a foglyok közé.

Mindennapi élet a Szirec táborban

A Szirec tábor foglyait a tábori hatóságok súlyosan megalázták és bántalmazták. A foglyok mindennapjait a kényszermunka, az éhezés, a brutalitás és a szenvedés jellemezte.

Lopás és fosztogatás

A náci táborrendszerben mindennapos volt a lopás és a fosztogatás. Ez a Szirec táborban sem volt másként. Amikor a foglyok megérkeztek a Szirec táborba, a tábori hatóságok elvették a ruháikat, cipőiket, ékszereiket és egyéb értéktárgyaikat. Azok a foglyok, akiknek a környéken éltek családtagjaik, a tábor őreinek megvesztegetésével olykor élelmiszer-, ruha- vagy gyógyszercsomagokat kaptak. Gyakran ezeket a csomagokat is ellopták vagy kifosztották.

Megalázás és bántalmazás

A tábori hatóságok megalázták és fizikailag bántalmazták a foglyokat, hogy félelmet keltsenek és rendet tartsanak. Ennek a bánásmódnak része volt az egykori Szirec-foglyok beszámolói szerint az is, hogy nehéz, kegyetlen és megalázó tornagyakorlatokat kellett végrehajtaniuk. E gyakorlatok közé tartozott a guggolva menetelés és a hason csúszás is, a kezek és a lábak használata nélkül. A fizikai bántalmazás egyéb formái közé tartozott a verés, valamint az őrkutyák rászabadítása a rabokra. Egyes foglyok belehaltak a brutális bántalmazásba.

Éhezés

Az éhezés általános volt a táborban A Szirec foglyainak többsége naponta csak egy vagy két, nem kielégítő adag ételt kapott, általában híg levest. Egy fogoly arról számolt be, hogy naponta csak egy kis kenyéradagot kaptak (körülbelül 100–150 grammnyi kenyeret). A foglyok vadon termő gyógynövényekből főzött italt ittak az étkezések helyettesítésére. Ezek az „ételek” aligha voltak elegendőek ahhoz, hogy a foglyokat jóllakassák, és hogy táplálják őket a kimerítő és halálosan nehéz munka közben. Egyes beszámolók szerint a foglyok annyira éhesek voltak, hogy kénytelenek voltak megenni a vadnövényeket és füveket, kutyákat, macskákat és patkányokat is.

A beteg és gyenge foglyok bántalmazása és meggyilkolása

A beteg rabokat egy speciális bunkerben különítették el, hogy megakadályozzák a betegségek terjedését a táborban. Ezek a foglyok nem kaptak sem orvosi ellátást, sem élelmet. A tábori hatóságok napi szinten gyilkolták azokat a foglyokat, akik túl betegek vagy gyengék voltak a munkához. Ezeket a kivégzéseket gyakran a többi fogoly előtt hajtották végre. Ennek következtében a foglyok féltek a gyengeség vagy betegség bármilyen jelét mutatni.

Más foglyok meggyilkolása

A foglyok közössége rendszeresen szembesült azzal, hogy a szabályok legkisebb megszegéséért kivégzik társaikat. A tábori hatóságok lelőtték a foglyokat, ha ellenálltak, ha szökni próbáltak, vagy ha nem tudtak már dolgozni. A tábor hatóságai és őrei egyes foglyokat bármilyen nyilvánvaló ok nélkül öltek meg.

A zsidó foglyokkal szembeni kegyetlenkedések

A zsidókkal sokkal rosszabbul bántak a Szirec táborban, mint más foglyokkal. A tábor német irányítása és foglyokból álló személyzet még intenzívebben alázta meg és bántalmazta fizikailag a zsidókat. A zsidó foglyok még kevesebb élelmet kaptak, mint a nem zsidó társaik.

Kényszermunka

A Szirec tábor mindennapjait átható erőszak és bántalmazás a foglyok munkakörülményeit is meghatározta. A foglyok az éhezéssel határos ételmennyiséggel táplálkozva végeztek kimerítő fizikai munkát. Megfelelő felszerelés vagy ruházat nélkül dolgoztak mindenféle időjárási körülmények között. A munkavégzés során a foglyok értelmetlen bántalmazások és gyilkosságok célpontjai voltak. Voltak olyan fogvatartottak, akik a munkában szerzett sérülések következtében haltak meg.

A foglyokat különféle munkákra osztották be. Azok a foglyok, akik szakmunkások voltak, különösen a zsidók, asztalosként vagy technikusként dolgoztak. Egyes nők főztek, míg mások nehéz fizikai munkát végeztek. A Szirec tábor miselovkai részlegén a foglyokat mezőgazdasági munkára kényszerítették. A kijevi tábor kapuin kívül a foglyok törmeléket takarítottak, járdákat és utakat javítottak. A Szirec főtáborának területén a foglyokat arra kényszerítették, hogy bunkereket és barakkokat építsenek, valamint fákat termeljenek ki.

Raisa (másutt: Raysa) Kipnis, egy Szirec táborbeli zsidó fogoly, aki nem zsidónak adta ki magát, így idézte fel ezt:

„Elmentünk dolgozni, kergettek bennünket. Fákat termeltünk ki, mindent kivágtunk ott. […] A zsidó brigád egy kocsit húzott kövekkel, és a végtelenségig kellett [...] húzniuk ezt a kocsit, és énekelniük kellett a Citromokat [egy dalt]. És amint abbahagyták a Citromok éneklését, Liza [Loginova] [fogoly-funkcionárius] vagy Vera Bondarenko odarohant [hozzájuk] egy korbáccsal, és megverte őket...1Footnote 11

Sonderaktion 1005: a náci bűnök eltitkolása Babij Jarnál

Fénykép

Az Einsatzgruppe (mozgó kivégzőosztag) C azonosítatlan egységeihez tartozó katonák a Kijev közeli Babi Yar szakadékban lemészárolt zsidók tárgyai között kutatnak. (Fénykép)

Az Einsatzgruppe (mozgó kivégzőosztag) C azonosítatlan egységeihez tartozó katonák a Kijev közeli Babi Yar szakadékban lemészárolt zsidók tárgyai között kutatnak. Szovjetunió, 1941. szeptember 29–október 1.

Forrás:

• US Holocaust Memorial Museum

• Gyűjteményi infomációk megtekintése

Mivel a szovjet Vörös Hadsereg 1943 nyarán közeledett Kijev felé, a németek végrehajtották a Sonderaktion 1005 (1005-ös különleges művelet) nevű fedőakciót. A Sonderaktion 1005 célja az volt, hogy eltüntesse a zsidók és más csoportok ellen Európa-szerte elkövetett tömeggyilkosságok nyomait. A kijevi Sonderaktion 1005 keretében a németek a Szirec mintegy háromszáz foglyát arra kényszerítették, hogy nyissák fel a tömegsírokat a Babij Jar-i gyilkosságok helyszínén, és égessék el az áldozatok maradványait.

A szovjet ügyészek által a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszéknek benyújtott tanúvallomások szerint a Szirec foglyait megbilincselték, és napi 12–15 órás munkára kényszerítették. A foglyok kézzel exhumálták az emberi maradványokat a Babij Jar-i szurdokban, a németek pedig kotrógépeket használtak a munka felgyorsítására. A németek külön fogolycsapatokat szerveztek a holttestek kifosztására és a fülbevalók, gyűrűk és aranyfogak begyűjtésére.

A foglyokat arra utasították, hogy a közeli zsidó temetőből származó gránit emlékművekből és sírkövekből emelt alapzaton hatalmas máglyákat rakjanak a testek kremálására. A holttesteket több rétegben helyezték egymásra, közéjük tűzifát tettek, majd az óriási máglyákat benzinnel leöntötték és felgyújtották. Annak érdekében, hogy a Babij Jar-i bűnök nyomait teljes mértékben eltüntessék, a németek buldózerekkel zúzták szét a megmaradt csontokat. Ezután a hamvakat szétszórták a Babij Jar-i szurdokban. Az exhumálások és a hamvasztások 1943 szeptemberének végéig folytatódtak.

A Sonderaktion1005 Babij Jar-i részében résztvevő foglyok egy maroknyi csoportjának sikerült megszöknie. A többi foglyot a németek a művelet befejezése után meggyilkolták.

A Szirec tábor bezárása

1943 szeptemberétől a németek megkezdték egyes foglyok átszállítását a Szirec táborból Németországba. Azokat a foglyokat, akiket nem választottak ki az evakuálásra, agyonlőtték. A Szirec átnevelő munkatábor 1943 ősz végén befejezte működését.

A Vörös Hadsereg 1943. november 6-án visszafoglalta Kijevet. Nem sokkal később a szovjet hatóságok vizsgálatokat folytattak mind a Babij Jar-i mészárlás helyszínén, mind a Szirec táborban. A Szirec táborban a vizsgálatok során gödröket találtak, amelyekben több száz áldozat teste feküdt. A Szirec más foglyainak holttestét a közeli Babij Jar-i szurdokban találták meg, ahol a tábor funkcionáriusai lelőtték őket.

Becslések szerint a Szirec táborban fogva tartott tízezer fogoly közül legalább ötezer fogoly meghalt, vagy megölték őket.

Háború utáni igazságszolgáltatás és emlékműállítás

1946 februárjában a nürnbergi perben huszonnégy emberiesség elleni, háborús és más bűncselekményekért felelős német vezető került a vádlottak padjára. Az ellenük szóló bízonyíték részeként a Nemzetközi Katonai Törvényszék ügyészei a Szirec tábor volt foglyainak vallomásait is benyújtották.

1991-ben Kijevben emlékművet avattak a Szirec tábor áldozatainak.