Mi a genocídium avagy népirtás?
A genocídium avagy népirtás a nemzetközi jog által számontartott bűncselekménytípus. A kifejezésnek konkrét jogi definíciója van. Olyan cselekményekre utal, amelyeket azzal a szándékkal követtek el, hogy teljesen vagy részlegesen kiirtsanak valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportot
A legfontosabb tények
-
1
A genocídium kifejezést Raphael Lemkin lengyel zsidó ügyvéd alkotta meg, hogy leírja a huszadik század első felének eseményeit, amelyek során teljes nemzeti vagy etnikai csoportokat akartak megsemmisíteni – ilyen esemény volt a holokauszt is.
-
2
A Nemzetközi Katonai Törvényszék (1945–1946) főügyészei a népirtás fogalmát alkalmazták a náci vezetők elleni vádiratban. Ugyanakkor a népirtást csak 1948-ban ismerte el hivatalosan bűntettként a nemzetközi jog.
-
3
1948 óta gyakran alkalmazták a népirtás kifejezést, ám a jogi értelemben vett népirtás bűntettét – beleértve egy csoport kiirtásának szándékát – ritkábban követik el más súlyos bűnökhöz képest, mint amilyen az emberiesség elleni vagy a háborús bűncselekmény.
A népirtás jogi fogalma olyan tettekre utal, melyeket egy bizonyos nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása szándékával követnek el. A népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény (1948) a népirtást nemzetközi bűncselekményként ismerte el. A népirtásnak minősülő cselekmények öt kategóriába sorolhatók:
- a csoport tagjainak meggyilkolása;
- súlyos testi vagy lelki sérülés előidézése a csoport tagjainál;
- szándékoltan olyan életkörülmények előidézése, amelyek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai megsemmisítése;
- a csoporton belüli születések meggátolását célzó intézkedések bevezetése;
- a csoport gyermekeinek más csoportba való erőszakos áthelyezése.
A fogalom gyakori alkalmazása ellenére népirtást ritkábban követnek el olyan nemzetközi bűnökhöz képest, amelyeket nem egy csoport megsemmisítésének szándéka határoz meg – mint például az emberiesség elleni vagy a háborús bűntettek (ezekről bővebben angolul lásd itt).
A „népirtás” szó eredete
A genocídium (avagy népirtás) fogalma nem létezett a II. világháború előtt. A kifejezést Raphael Lemkin (1900–1959) lengyel zsidó ügyvéd alkotta meg 1942-ben, és nyomtatásban először az 1944-ben megjelent, Axis Rule in Occupied Europe (Tengelyuralom a megszállt Európában) című könyvében használta. Könyvében Lemkin a nácik politikai programját elemezte, melynek célja a rendszerszintű üldözés és tömeggyilkosság volt a második világháború idején. Az elemzés kitért az európai zsidóság elpusztítására, melyet ma holokausztnak nevezünk. Lemkin a görög „faj” vagy „törzs” jelentésű geno- előtag, valamint az ölésre utaló latin -cide utótag összeillesztésével alkotta meg a „genocídium” szót. A fogalmat a következőképpen definiálta: „különböző cselekedetek összehangolt terve, mely egyes népcsoportok alapvető létfeltételeinek elpusztítására irányul azzal a céllal, hogy e népcsoportokat megsemmisítsék”.
A népirtás fogalmának korai használata a Nemzetközi Katonai Törvényszéken
1945-ben ülésezett a Nemzetközi Katonai Törvényszék Nürnbergben, Németországban. A perben huszonnégy magas rangú náci tisztet vádoltak emberiesség elleni, háborús bűnökkel (ezekről bővebben angolul lásd itt) és más bűncselekményekkel, a Nürnbergi Charta meghatározása alapján.
A genocídium fogalma a vádiratban a holokauszt során elkövetett bűnök leírására szolgált. Ekkor azonban még nem volt jogi terminus.
A népirtás mint nemzetközi bűncselekmény
A holokauszt után a népirtás fogalma jogi értelemben már egy meghatározott nemzetközi bűncselekményre utalt.
1948. december 9-én az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezményt. Az egyezmény elfogadása nagy mértékben Raphael Lemkin fáradhatatlan erőfeszítéseinek volt köszönhető. Az 1950-es évek végéig több mint hatvanöt ENSZ-tagállam írta alá az egyezményt. 2022 áprilisáig pedig már százötvenhárom állam ratifikálta az egyezményt (vagyis elfogadta a feltételeit).
Az egyezmény a népirtást nemzetközi bűncselekményként határozza meg. A népirtás megelőzése és megbüntetése minden államra nézve kötelező, azokra is, amelyek nem ratifikálták az egyezményt. A népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése továbbra is kihívás marad, amelyekkel államoknak, intézményeknek és egyéneknek kell szembenézniük.