Mit érthetünk meg a holokauszt alapján a népirtásokat megelőző kockázati tényezőkről és figyelmeztető előjelekről?

Kockázati tényezők és figyelmeztető előjelek

Népirtások végbemennek a holokauszt után is. Például 1994-ben népirtás történt Ruandában, 1995-ben pedig a boszniai Srebrenicában.

Minden népirtás egyedi eseménysor, de a népirtások többsége közös vonásokat mutat. Ahogyan a holokausztot is bizonyos alapkörülmények tették lehetővé, úgy napjainkban is vannak azonosítható kockázati tényezők, amelyek népirtásokhoz vezethetnek. Néhány a leggyakoribbak közül:

• Instabilitás: A népirtások egyik legerőteljesebb előjele a nagyfokú instabilitás. Az instabilitás eredhet fegyveres konfliktusból vagy egy rezsim hatalmát fenyegető eseményekből, például puccsból, forradalomból vagy felkelésből. Az instabilitás több okból is növelheti a népirtás veszélyét. A vezetők fenyegetve érezhetik magukat, a polgárok bizonytalanságot érezhetnek maguk körül, a törvényes rend érvényét pedig felfüggeszthetik, vagy akár teljesen figyelmen kívül is hagyhatják. Ilyen környezetben a vezetők és a polgárok hajlamosabbak lehetnek erőszakhoz folyamodni, hogy megvédjék magukat vagy a számukra fontos értékeket a fenyegetőnek érzett szituációval szemben.
• Ideológia: A népirtás gyakran akkor történik, amikor a vezetők úgy vélik, hogy az ország egyes népei fajuk, vallásuk, nemzeti vagy etnikai származásuk miatt alacsonyabb rendűek vagy veszélyesek. Ruandában a hutu többség vezetői úgy vélték, hogy a tuszi kisebbség uralkodni akar a hutuk felett. Boszniában a szerb vezetők úgy vélték, hogy a boszniai muszlimok fenyegetést jelentenek az ortodox keresztény szerbek szabadságára és kultúrájára.
• Csoportok elleni diszkrimináció és erőszak: Ahol népirtásra kerül sor, ott általában korábban is sor került diszkriminációra, üldözésre és erőszakra egy bizonyos csoport tagjaival szemben. Ruandában a tuszik a megkülönböztetés különböző formáival szembesültek; a korábbi évtizedekben többször előfordult a tuszik elleni tömeges erőszak. A boszniai szerb erők számos háborús és emberiesség elleni bűncselekményt követtek el a bosnyák és horvát közösségek ellen, mielőtt Srebrenicában népirtásra került volna sor.

Azok a tényezők, amelyek egy országot népirtás veszélyének tesznek ki, hosszú ideig fennállhatnak anélkül, hogy népirtás történne. Ezért is fontosak a figyelmeztető előjelek, melyek arra utalnak, hogy fokozódik a népirtás veszélye:

• Gyűlöletbeszéd: A népirtás előtt és alatt gyakran elterjed a gyűlöletbeszéd. Ekkor a gyűlöletbeszéd azt az elképzelést terjeszti, hogy egy bizonyos csoport tagjai gonoszak és veszélyesek. Ha ez befolyásos vezetőktől származik, és kormányzati propagandán vagy a médián keresztül terjed, akkor a befogadókban azt a meggyőződést keltheti, hogy a csoport elleni erőszak indokolt. Ez egyeseket arra is felbujthat, hogy erőszakot kövessenek el a csoport tagjai ellen. A ruandai és a boszniai népirtás irányítói mindannyian gyűlöletbeszédet terjesztettek.
• Fegyveres csoportok: A népirtás elkövetése előtt a vezetők gyakran hoznak létre speciális alakulatokat, amelyek egyetértenek ideológiájukkal és céljaikkal. Hitler például 1925-ben létrehozta Németországban az SS-t (Schutzstaffel; védőosztag). A vezetők fegyverekkel és katonai kiképzéssel látják el ezeket a csoportokat. Arra használják fel őket, hogy erőszakot kövessenek el egy adott csoport tagjai ellen. A ruandai népirtás során az Interahamwe milícia folytatott gyilkosságokat egyes területeken.
• Fegyveres konfliktus: A népirtás leggyakrabban fegyveres konfliktusok során történik. A ruandai és a boszniai népirtás polgárháború idején történt. A holokauszt és az örményországi népirtás nemzetek közötti háborúk idején történt. Népirtás akkor következhet be, ha a fegyveres konfliktus egyik vagy mindkét fele kiterjeszti célpontjait az ellenséges katonák mellett az ellenség támogatóinak tartott civil csoportokra is. Az egyes csoportokhoz tartozó polgári lakosság ellen elkövetett tömeges atrocitások erőszakhullámokhoz vezethetnek, és a csoportok közötti ellenségeskedés elmélyítésével növelhetik a népirtás kockázatát. Ez bosszúhadjáratokat provokálhat, új csatlakozókat vonzhat a hadviselő felekhez, és ürügyet szolgáltathat a vezetőknek arra, hogy átfogó támadást indítsanak egy csoport tagjai ellen.

A népirtáshoz vezető konkrét tényezők Ruandában és Boszniában nagyon különbözőek voltak. Azonban mindkét esetben jelentkeztek felismerhető kockázati tényezők és figyelmeztető előjelek. Mindazok, akik népirtást szerveznek és hajtanak végre, számtalan hivatalnok és hétköznapi ember aktív segítségére támaszkodnak, valamint azokéra, akik tétlenül nézik szomszédaik üldözését és meggyilkolását, szemtanúi és néha haszonélvezői is annak.

Korai figyelmeztetés

Ma a nemzetközi közösség számos erőfeszítést tesz a népirtás kockázati tényezőinek és figyelmeztető előjeleinek felismerésére. Ezeknek az előjeleknek a felismerése segíthet a világnak abban, hogy még az öldöklés kezdete előtt a megelőzés érdekében cselekedjen. Mivel a népirtás általában más tömeges atrocitásokkal összefüggésében történik, a megelőző erőfeszítések nemcsak a népirtásra, hanem a „tömeges erőszakcselekményekként” meghatározott egyéb cselekményekre is összpontosítanak. A népirtást, a háborús bűncselekményeket és az emberiesség elleni bűncselekményeket ma együttesen „tömeges erőszakcselekményeknek” vagy „tömeges atrocitásoknak” nevezzük.

Azzal egyidejűleg, hogy többet tudunk meg a kockázati tényezőkről, figyelmeztető előjelekről és kiváltó eseményekről, amelyek a múltban népirtáshoz vezettek, a jövőbeli pusztító események megelőzését is vizsgáljuk. Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma és a Dartmouth College közös Korai Figyelmeztető Projektje a maga nemében elsőként hozott létre olyan eszközöket, melyek felhívják a politikai döntéshozók és a nyilvánosság figyelmét azokra a területekre, ahol a legnagyobb a tömeges atrocitások kockázata. Csak összefogva tudjuk a világot cselekvésre szólítani, mielőtt még túl késő lenne.