A II. világháború után a szövetségesek több millió menekültet telepítettek vissza a szülőhazájukba. Több százezren azonban, köztük több mint 250 000 zsidó menekült, nem tudtak vagy nem akartak hazatérni. A legtöbb zsidó menekült inkább elhagyta volna Európát, és Palesztinában vagy az Egyesült Államokban kívánt letelepedni. Az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatósága (UNRRA) az elfoglalt Németország és Ausztria területén található táborokban szállásolta el őket, amíg lehetségessé nem vált az áttelepítésük. A felvételen zsidó menekültek láthatók, akik a táborokban nevelik gyermekeiket és felkészítik őket egy későbbi palesztinai emigrálásra.
Ausztria ezen területén most is több ezer zsidó menekült él hontalanul. Dolgoznak és reménykednek ugyan, de legtöbb szükségletüket továbbra is az UNRRA biztosítja. A hegycsúcsokkal körbevett szabadtéri iskolák diákjai írni, olvasni és számolni tanulnak. Az angolórán az elsők között megtanult mondat a tábor minden lakójának reményeit és álmait kifejezi. A fiataloknak sosem volt valódi otthonuk, de mégis sikerült megőrizniük a jókedvüket. Kétségkívül sötét jövő elé néznek, hacsak Európa nem rendezi az emberek sorsát igazságos módon.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
