Multimédia esszé

Antiszemitizmus - Személyi azonosító lap/Személyes történet

Bejelölések

Antiszemitizmus

Johanna (Hanne) Hirsch

Johanna (Hanne) Hirsch [LCID: 4583]

Hanne zsidó családja a németországi Karlsruhében élt. Apja, Max fényképész volt. Amikor apja 1925-ben elhunyt, Hanne anyja, Ella vette át a stúdiót. 1930-ban Hanne egy állami iskolában kezdte meg tanulmányait.

1933–39: 1933 áprilisában a többi karlsruhei zsidó vállalkozáshoz hasonlóan a mi fényképészstúdiónkat is teleragasztották feliratokkal a zsidóellenes bojkott során: „Ne vásárolj a zsidóktól!” Az iskolában az egyik osztálytársam annyira felbosszantott a gúnyolódásával, hogy eltéptem a pulóverét. Az 1938-as pogromot követően a stúdió tele volt munkával, sorra készítették a fényképeket az új, „J” jelzéssel ellátott személyigazolványokhoz, amelyeket a zsidóknak hordaniuk kellett. A stúdió december 31-ig tartott nyitva, amikor az összes zsidó vállalkozást bezáratták.

1940–44: 1940-ben a Gurs fogolytáborba deportáltak bennünket Vichyben, a francia–spanyol határ mellett. Itt megtudtam egy szociális munkástól, hogy a Le Chambon-i lelkész ki akarja hozni a gyerekeket a táborból. Engem a Gyermeksegélyező Társaságnál dolgozó szociális munkás mentett meg. A szabadság mennyei érzés volt. De 1942-re a német razziák elérték Le Chambont is, és két tanyán voltam kénytelen bujkálni. A tanyák lakói örömmel segítettek. Az egyikük azt mondta: „Még ha nekünk kevesebb jut is, minél többeknek szeretnénk segíteni.” 1943 elején Svájcba menekültem.

A háború után Hanne Svájc különböző városaiban élt. 1945-ben hozzáment Max Liebmannhoz, és három évre rá férjével és lányával együtt az Egyesült Államokba emigrált.

Megtekintés

Bella Jakubowicz Tovey

Bella egy négygyermekes, sosnowieci zsidó család legidősebb gyermeke volt. Édesapja egy kötöttáru-gyár tulajdonosa volt. Lengyelország 1939-es megszállása után a németek elfoglalták a gyárat. A család bútorait egy német nőnek adták. 1941-ben Bellát arra kényszerítették, hogy a sosnowieci gettó egyik gyárában dolgozzon. 1942 végén a családot a bedzini gettóba deportálták. Bellát 1943-ban a gross-roseni tábor gräbeni altáborába vitték, majd 1944-ben Bergen-Belsenbe került. 1945 áprilisában szabadították fel.

Megtekintés

Abraham Lewent

Más zsidókhoz hasonlóan Lewent családját is a varsói gettóba kényszerítették. 1942-ben Abraham egy pincéban bujkált, ezalatt édesanyját és lánytestvéreit elfogták és megölték a németek. Abrahamot kényszermunkára vitték, de megszökött, és visszatért édesapjához a gettóba. 1943-ban mindkettőjüket Majdanekbe deportálták, ahol Abraham édesapja meghalt. Abrahamot később Skarzyskoba, Buchenwaldba, Schliebenbe, Bisingenbe és Dachauba küldték. Az amerikai katonák akkor szabadították ki Abrahamot, amikor a németek a foglyokat evakuálták.

Megtekintés

Benjamin (Ben) Meed

Ben egy négygyermekes, vallásos zsidó családból származott. 1939. szeptember 1-jén Németország megszállta Lengyelországot. Miután a németek elfoglalták Varsót, Ben a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországba menekült. Nem sokkal később azonban visszatért a családjához a varsói gettóba. Bent a gettón kívüli munkaszolgálatra osztották be, ahol segített embereket kicsempészni a gettóból. Így ismerte meg Vladka (Fagele) Peltelt, a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) tagját, akit aztán feleségül vett. Később a gettón kívül elrejtőzött és nem zsidó lengyelnek adta ki magát. A varsói gettóban 1943-ban kirobbant lázadás alatt Ben a lázadók több tagjával közösen mentette ki a gettóban harcolókat, a csatornákon keresztül kihozták, és elrejtették őket Varsó „árja” oldalán. A lázadás után Ben nem zsidó személynek adta ki magát, és elmenekült Varsóból. Felszabadítását követően újra találkozhatott apjával, anyjával és húgával.

Megtekintés

Samuel Gruber

Lengyel katonaként Samuel megsérült egy csatában, és hadifogságba került Németországba. Ahogy a háború folytatódott, egyre durvábban bántak vele és a többi zsidó fogollyal. Több táborban volt fogoly, az egyik ezek közül a lublin-lipowai volt, ahol sokakkal együtt neki is a majdaneki koncentrációs tábor építésén kellett dolgoznia. 1942-ben megszökött a németektől, és a háború végéig egy fegyveres partizáncsoportot vezetett.

Megtekintés

Hanne Hirsch Liebmann

Hanne családjának fényképészeti műterme volt. 1940 októberében őt és néhány családtagját a dél-franciaországi gurs-i táborba deportálták. 1941 szeptemberében a Gyermeksegélyező Társaság (OSE) kiszabadította Hannét, és egy gyermekotthonban rejtették el Le Chambon-sur-Lignonban. Édesanyja Auschwitzban halt meg. 1943-ban Hanne hamis papírokat kapott, és Svájcba távozott. 1945-ben Genfben férjhez ment, és 1946-ban lánya született. 1948-ban érkezett az Egyesült Államokba.

Megtekintés

Liliana Guzenfiter

Liliana Guzenfiter [LCID: 4983]

Középosztálybeli zsidó szülők egyetlen gyermekeként Liliana a lengyel fővárosban egy keresztények és zsidók által lakott környéken nőtt fel. Az apja egy ékszerüzlet tulajdonosa és a lengyel hadsereg tartalékos tisztje volt, az anyja pedig a háztartást vezette. Liliana arról álmodozott, hogy a Sorbonne-ra megy majd tanulni, és ő lesz Lengyelország második női kerületi ügyésze.

1933–39: Az iskolában az volt a legrosszabb, hogy folyamatosan piszkáltak és „mocskos zsidónak” neveztek. Jelentkeztem egy katolikus középiskolába, ahol felmentést kaptam a szombati órák látogatása alól, de a többi zsidó diákhoz hasonlóan nekem is külön kellett ülnöm, a folyosókon és a lépcsőházban pedig lökdöstek. Néhány hét után otthagytam az iskolát, és egy zsidó középiskolába kezdtem járni, ezt azonban 1939 szeptemberében a német megszállók bezáratták.

1940–44: Miután a zsidókat a gettóba telepítették, rabszolgamunkás lettem a Többens üzemben. 1943 áprilisára a családom halott volt, a gettó pedig lángokban állt és kitört a lázadás. A gyárban húztam meg magam, amíg a németek május 8-án értünk nem jöttek. Dühösen megragadtam egy ollót, mielőtt azonban bármit tehettem volna, az egyik német puskatussal az arcomba vágott. Felemeltem a kezem, hogy védjem magam, ő pedig újra és újra megütött, amíg el nem ájultam. Amikor másnap magamhoz tértem, egy sötét és zsúfolt marhavagonban találtam magam.

Liliana kényszer munkát végzett a majdaneki és a skarzysko-kamiennai táborban, végül 1945. január 18-án szabadították fel Czestochowában. 1950-ben Amerikába emigrált.

Megtekintés

Gad Beck

Gad Beck [LCID: 5894]

Gad Berlinben nőtt fel. Az apja ausztriai zsidó bevándorló volt, anyja pedig áttért a zsidó hitre. A Beck család Berlin szegényebb területén élt, ahol javarészt Kelet-Európából érkezett zsidó bevándorlók laktak. Gad és ikertestvére, Miriam 5 évesek voltak, amikor a Beck család átköltözött Berlin Weissensee kerületébe, és Gad itt kezdte meg az általános iskolát.

1933–39: Csak 10 éves voltam, amikor a nácik hatalomra jutottak. Az iskolában kevés zsidó diák volt, így hamar a zsidóellenes megjegyzések kereszttüzébe kerültem: „Nem ülhetnék valahová máshová – nem Gad mellé? Olyan büdös zsidó lábszaga van.” 1934-ben a szüleim beírattak egy zsidó iskolába, azonban 12 éves koromban ott kellett hagynom, mivel nem tudták fizetni a taníttatásomat. Kereskedősegédként kaptam munkát.

1940–44: Vegyes házasságban született gyerekként [Mischlinge] engem nem vittek keletre a többi német zsidóval együtt. Berlinben maradtam, ahol beálltam a földalatti mozgalomba, és segítettem a zsidókat Svájcba szöktetni. Homoszexuálisként megbízható nem zsidó homoszexuális ismerőseimhez fordulhattam, ha élelemre vagy búvóhelyre volt szükség. 1945 elején a Gestapo egy zsidó besúgója elárult engem és néhány barátomat a földalatti mozgalomból. Egy berlini zsidó tranzittáborba kerültem.

A háborút követően Gad segített megszervezni a zsidó túlélők emigrációját Palesztinába. 1947-ben Palesztinába költözött, majd 1979-ben visszatért Berlinbe.

Megtekintés

Ernest G. Heppner

Ernest G. Heppner [LCID: 4284]

Ernest egy háromgyermekes zsidó családban született Wroclaw kereskedővárosában, ahol Németország egyik legnépesebb zsidó közössége élt. I. világháborús veterán apja egy maceszüzem tulajdonosa volt, ahol a zsidó pészah ünnep alkalmával fogyasztott kovásztalan kenyeret sütötték. Ernest 12 éves volt, amikor Hitler 1933-ban hatalomra jutott.

1933–39: Gyakran kerültem bajba az iskolában, mert sokat csúfoltak. „Krisztusgyilkosnak” neveztek, és azt mondták, hogy „apám keresztény gyerekeket gyilkol pészahra.” Sokat úgy gondolták, hogy a nácik népszerűsége gyorsan szertefoszlik majd, de 1935-re a törvényeik félelmet keltettek. A zsidókat kitiltó táblák jelentek meg. 1938-ban, miután a zsinagógánk a kristályéjszakán leégett, ráébredtünk, hogy menekülnünk kell Németországból. Miután a családunk csak két jegyet tudott szerezni, Mama és én hajóra szálltunk Ázsia felé, a családunkat hátrahagyva.

1940–44: A japán megszállás alatt álló Sanghajba kerültem, az egyetlen helyre, ahová vízum nélkül beengedték a menekülteket. Itt a brit hadsereg Sanghaji Önkéntes Erőinél teherautósofőrként dolgoztam, ahol élelmet kaptam, és így jobb sorom volt, mint sok más menekültnek. Pearl Harbor után, 1941 decemberében a városban lévő menekültek körülményei leromlottak, mivel az amerikai segélyek, amelyek a menekültek számára az életet jelentették, nem jutottak el Sanghajba. 1943-ban a japánok Németország nyomására felállítottak egy gettót.

Ernest két évet töltött a sanghaji gettóban, mielőtt a várost 1945-ben felszabadították. A háború után több évig az amerikai légierőnek dolgozott a kínai Nankingban, majd az Egyesült Államokba emigrált.

Megtekintés

Ehhez a tárgyhoz kapcsolódó szócikkek

Illustration from an antisemitic children's primer. [LCID: 10640c]
Article Antiszemitizmus

Thank you for supporting our work

We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.