Gerhard (Gad) Beck

Gerhard (Gad) Beck Berlinben született 1923-ban. Volt egy ikertestvére, Margot (Miriam). Édesapjuk, Heinrich zsidó üzletember volt, aki Ausztriából települt át Berlinbe. Édesanyjuk, Hedwig betért a zsidóságba, hogy hozzámehessen Heinrich-hez. A család egyaránt tartotta a keresztény és a zsidó ünnepeket. Gad és Miriam születésekor a Beck család a Scheunenviertel negyedben élt, egy szegény városrészben Berlin belvárosában, amely sok kelet-európai zsidó bevándorlónak adott otthont. 1929-ben a család átköltözött egy nagyobb lakásba a város kertvárosi részében.

1933–39: Gad kilenc éves volt, amikor a nácik 1933-ban hatalomra kerültek. Az iskolájába járó mintegy tucatnyi más zsidó gyerekkel együtt ő is antiszemita zaklatások célpontjává vált. Gad később visszaemlékezett, hogy egy osztálytársa ezt kérdezte a tanártól: „Átülhetnék máshová Gad mellől? Büdös zsidó lábszag van itt.” Az iskolában tapasztalt diszkrimináció miatt a szülei átiratták Gadot egy zsidó iskolába. Tizenkét éves kora után már nem engedhették meg maguknak a tandíjat, úgyhogy be kellett fejeznie az iskolát. Később bolti eladóként helyezkedett el. 1938-ban a Beck családnak le kellett mondania szép, nagy lakásáról, és visszaköltöztek a régi környékre.

1940–44: 1940-ben Gad azt tervezte, hogy emigrál a brit fennhatóság alatt álló Palesztin Mandátumba, azonban egy sérülés miatt nem tudott útra kelni. Akkoriban csatlakozott egy zsidó ifjúsági csoporthoz. Itt találkozott Manfred Lewinnel, akivel egymásba szerettek, és szexuális kapcsolatba is kerültek. 1942 novemberében Manfrednek és családjának egy gyűjtőtáborban kellett jelentkeznie. A Lewin-családot az auschwitz-birkenaui megsemmisítő központba deportálták. Manfred nem élte túl a holokausztot.

Mivel a nácik Gad édesanyját „árjaként” jegyezték be, Gad, Miriam és az édesapjuk némi védelmet élvezhettek a nácik zsidóellenes intézkedéseivel szemben. Nem deportálták keletre őket, ahogy Manfred családját és a német zsidóság nagy részét. 1943 februárjában azonban letartóztatták Gadot, Miriamot és az édesapjukat. Más árja rokonsággal rendelkező zsidókkal együtt a Rosenstraßén található Zsidó Közösségi Házban tartották fogva őket. Gad édesanyja együtt tüntetett a többi árja asszonnyal szeretteik biztonságos hazatéréséért. Nagyjából egy hét elteltével a Beck családot szabadon engedték.

Gad részt vett a földalatti cionista ellenállásban, és zsidóknak segített Svájcba menekülni. 1945 elején őt és néhány barátját a földalatti mozgalomból feljelentették, és a Gestapo letartóztatta őket. Egészen addig börtönben maradt, amíg a Vörös Hadsereg be nem vonult Berlinbe 1945 áprilisában.

Gad szülei és testvére szintén Berlinben vészelték át a holokausztot. 1947-ben Gad emigrált a Palesztin Mandátumba. Az 1970-es évek végén tért vissza Németországba. Az első nyíltan meleg holokauszttúlélők egyike volt, aki beszélt a tapasztalatairól. Emlékiratai angolul An Underground Life: Memoirs of a Gay Jew in Nazi Berlin [Földalatti élet: egy meleg zsidó emlékiratai a náci Berlinben] címmel jelentek meg. Gad Berlinben élt, 2012-ben, 88 éves korában halt meg.