Lengyel katonaként Samuel megsérült egy csatában, és hadifogságba került Németországba. Ahogy a háború folytatódott, egyre durvábban bántak vele és a többi zsidó fogollyal. Több táborban volt fogoly, az egyik ezek közül a lublin-lipowai volt, ahol sokakkal együtt neki is a majdaneki koncentrációs tábor építésén kellett dolgoznia. 1942-ben megszökött a németektől, és a háború végéig egy fegyveres partizáncsoportot vezetett.
Ott ültem az asztalnál, és ott volt egy fiatal lány, egy német lány. Folyékonyan beszéltem németül. Beszéltem hozzá, majd ő válaszolt, és láttam, hogy tetszem neki, majd a zsidókról kezdett beszélni, hogy a zsidók miatt tört ki a háború, mert a zsidók így meg úgy. Feltettem neki egy egyszerű kérdést: „Láttál már valaha zsidót?” Azt válaszolta, hogy nem, még sosem látott. Azt mondtam: „Honnan tudod, hogy…?” [majd ezt mondta]: „Ó! Hitler azt mondta, hogy gyilkosok, meg ilyenek és olyanok. És szarvuk van – ezt mondta. – Szarvuk van. A zsidóknak szarvuk van.” Erre én azt feleltem: „Figyelj, kedvesem, én zsidó vagyok. És nincs szarvam.” Majdnem elájult. Alig hittem el, hogy milyen arcokat vágott, aztán… ezután kiszaladt a házból, olyan izgatott volt. Ezután visszajött és azt mondta: „Hazudsz. Ez lehetetlen. – mondta. – Nem lehetsz az.” Jóképű, fiatal fickó voltam egyenruhában, és nem tudta elhinni. És ez volt a… a zsidókról kialakult kép. Nem… nem is tudták, hogy kik azok a zsidók. De a zsidókról kialakult kép számukra valami… rémisztő alak volt szarvakkal, egy ördög vagy ilyesmi. A zsidó… nem olyan, mint egy normális ember.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
