Bella egy négygyermekes, sosnowieci zsidó család legidősebb gyermeke volt. Édesapja egy kötöttáru-gyár tulajdonosa volt. Lengyelország 1939-es megszállása után a németek elfoglalták a gyárat. A család bútorait egy német nőnek adták. 1941-ben Bellát arra kényszerítették, hogy a sosnowieci gettó egyik gyárában dolgozzon. 1942 végén a családot a bedzini gettóba deportálták. Bellát 1943-ban a gross-roseni tábor gräbeni altáborába vitték, majd 1944-ben Bergen-Belsenbe került. 1945 áprilisában szabadították fel.
Elküldtek egy… egy gyárba, ahol lenből… készítettek cérnát. Gondolom, egyenruhákhoz vagy egyéb ruhákhoz gyártották. Emlékszem egy pár dologra. Emlékszem, ahogy végig kellett sétálnunk az utcán, amikor… vagonokba raktak minket, és Németországba küldtek, és egy kisvároson kellett átmennünk a gräbeni táborhoz vezető úton. Persze az úton kellett gyalogolnunk, sosem a járdán. És az utcák tele voltak németekkel, akik minket néztek, és amire emlékszem, hogy meg voltak lepve. Még mindig… otthonról jöttünk, szóval még mindig a saját ruhánk volt rajtunk, nem rabruha. A jó kinézetünk, a jó fogaink, az erőnk alapján választottak ki minket, voltak köztünk nagyon csinos nők és lányok is. Én is, az életkorunk pedig… én tizenhat voltam, de voltak tizenhét–tizennyolc évesek is. Volt néhány, a húszas évei elején járó nő, és néhányuk tényleg nagyon csinos volt. És az egyik dolog, amire emlékszem, az a csodálkozás. Ők pedig… a németek a járdán álltak, és azt mondták: „Ezek zsidó nők? Pedig olyan csinosak. Olyan… olyan normálisnak néznek ki.”
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
