Ernest G. Heppner
Született: 1921. augusztus 4.
Wroclaw, Németország
Ernest egy háromgyermekes zsidó családban született Wroclaw kereskedővárosában, ahol Németország egyik legnépesebb zsidó közössége élt. I. világháborús veterán apja egy maceszüzem tulajdonosa volt, ahol a zsidó pészah ünnep alkalmával fogyasztott kovásztalan kenyeret sütötték. Ernest 12 éves volt, amikor Hitler 1933-ban hatalomra jutott.
1933–39: Gyakran kerültem bajba az iskolában, mert sokat csúfoltak. „Krisztusgyilkosnak” neveztek, és azt mondták, hogy „apám keresztény gyerekeket gyilkol pészahra.” Sokat úgy gondolták, hogy a nácik népszerűsége gyorsan szertefoszlik majd, de 1935-re a törvényeik félelmet keltettek. A zsidókat kitiltó táblák jelentek meg. 1938-ban, miután a zsinagógánk a kristályéjszakán leégett, ráébredtünk, hogy menekülnünk kell Németországból. Miután a családunk csak két jegyet tudott szerezni, Mama és én hajóra szálltunk Ázsia felé, a családunkat hátrahagyva.
1940–44: A japán megszállás alatt álló Sanghajba kerültem, az egyetlen helyre, ahová vízum nélkül beengedték a menekülteket. Itt a brit hadsereg Sanghaji Önkéntes Erőinél teherautósofőrként dolgoztam, ahol élelmet kaptam, és így jobb sorom volt, mint sok más menekültnek. Pearl Harbor után, 1941 decemberében a városban lévő menekültek körülményei leromlottak, mivel az amerikai segélyek, amelyek a menekültek számára az életet jelentették, nem jutottak el Sanghajba. 1943-ban a japánok Németország nyomására felállítottak egy gettót.
Ernest két évet töltött a sanghaji gettóban, mielőtt a várost 1945-ben felszabadították. A háború után több évig az amerikai légierőnek dolgozott a kínai Nankingban, majd az Egyesült Államokba emigrált.