Liliana Guzenfiter

Középosztálybeli zsidó szülők egyetlen gyermekeként Liliana a lengyel fővárosban egy keresztények és zsidók által lakott környéken nőtt fel. Az apja egy ékszerüzlet tulajdonosa és a lengyel hadsereg tartalékos tisztje volt, az anyja pedig a háztartást vezette. Liliana arról álmodozott, hogy a Sorbonne-ra megy majd tanulni, és ő lesz Lengyelország második női kerületi ügyésze.

1933–39: Az iskolában az volt a legrosszabb, hogy folyamatosan piszkáltak és „mocskos zsidónak” neveztek. Jelentkeztem egy katolikus középiskolába, ahol felmentést kaptam a szombati órák látogatása alól, de a többi zsidó diákhoz hasonlóan nekem is külön kellett ülnöm, a folyosókon és a lépcsőházban pedig lökdöstek. Néhány hét után otthagytam az iskolát, és egy zsidó középiskolába kezdtem járni, ezt azonban 1939 szeptemberében a német megszállók bezáratták.

1940–44: Miután a zsidókat a gettóba telepítették, rabszolgamunkás lettem a Többens üzemben. 1943 áprilisára a családom halott volt, a gettó pedig lángokban állt és kitört a lázadás. A gyárban húztam meg magam, amíg a németek május 8-án értünk nem jöttek. Dühösen megragadtam egy ollót, mielőtt azonban bármit tehettem volna, az egyik német puskatussal az arcomba vágott. Felemeltem a kezem, hogy védjem magam, ő pedig újra és újra megütött, amíg el nem ájultam. Amikor másnap magamhoz tértem, egy sötét és zsúfolt marhavagonban találtam magam.

Liliana kényszer munkát végzett a majdaneki és a skarzysko-kamiennai táborban, végül 1945. január 18-án szabadították fel Czestochowában. 1950-ben Amerikába emigrált.