Multimédia esszé
Zsidó ellenállás - Személyi azonosító lap/Személyes történet
Chaim Engel
![Chaim Engel [LCID: 1184]](https://encyclopedia.ushmm.org/images/large/ecbef048-0a1a-400a-91f8-2212403dba36.gif "Chaim Engel [LCID: 1184]")
Chaim családja egy kisvárosból érkezett, ahol apja egy szövetbolt tulajdonosa volt. Amikor antiszemita pogromok törtek ki Brudzewben, az Engel család Lodz iparvárosába költözött. Chaim ekkor 5 esztendős volt. Lódzban egy zsidó iskolába járt, ahol világi nevelést is kapott. Miután befejezte a középiskolát, Chaim apja szövetgyárában kezdett dolgozni.
1933–39.: Lódzban főként zsidók laktak a környékünkön, így a barátaim nagy része is zsidó volt. Fiatalemberként megkezdtem a kötelező katonai szolgálatomat. 1939. szeptember 1-jén, mindössze két héttel a szolgálatom letelte előtt, a németek megszállták Lengyelországot. Néhány hétre rá hadifogságba estem. Az egyik német fogva tartóm megtudta, hogy zsidó vagyok, de nem lőtt le. Németországba szállítottak kényszermunkára.
1940–44: 1940 márciusában az összes zsidó hadifoglyot visszaszállították Lengyelországba. 1942 nyarán a sobibori haláltáborba deportáltak. 1943 októberében a foglyok egy kis csoportja fellázadt. Én leszúrtam a felügyelőnket, aki belehalt a sérülésbe. Minden egyes döfésnél ezt kiáltottam: „Az apámért, az anyámért és minden zsidóért, akiket megöltetek.” A kés megcsúszott, én megvágtam magam, és elborított a vér. Zűrzavar támadt, és sok fogoly a főkapun át menekült. Néhányan aknára léptek. Mások feladták, és nem futottak tovább. Én megragadtam a barátnőmet, és az erdőbe rohantunk.
Chaim barátnőjével, Selmával a lengyel erdőkben bujkált. A háborút követően összeházasodtak, és Európában majd Izraelben éltek. Az Engel család 1957-ben telepedett le az Egyesült Államokban.
MegtekintésSchloma Wolf (Willy) Szapiro
![Schloma Wolf (Willy) Szapiro [LCID: 3454]](https://encyclopedia.ushmm.org/images/large/52de8728-db7e-456e-a4e6-6df7dc5a64eb.gif "Schloma Wolf (Willy) Szapiro [LCID: 3454]")
A zsidó családban nevelkedett Willy 20 éves korában elhagyta Lengyelországot, és Palesztinába emigrált. Aktív résztvevője lett a munkások szervezetének, amely a brit uralom megszüntetését tűzte ki célul. Tevékenysége miatt 1931. május 1-jén letartóztatták. Miután kétéves börtönbüntetését letöltötte, Willyt kitoloncolták Palesztinából.
1933–39: Willy 1933-ban elhagyta Palesztinát, és Ausztriába ment, ahol beállt a munkásmozgalomba. Az osztrák gazdasági válság jó táptalajul szolgált a mozgalom céljainak, és Willyt és barátait a rendőrség szoros megfigyelés alatt tartotta. Amikor a németek 1938-ban megszállták Ausztriát, a Gestapo megpróbálta letartóztatni. Willy a barátai segítségével Franciaországba szökött, és Párizsba ment, hogy ott munkát találjon.
1940–44: 1940 közepén Willy Párizsban egy szűcsnél kapott munkát, akit a németek arra kényszerítettek, hogy a német hadseregnek készítsen ruhákat. Willy elkezdte megszervezni a munkásokat, és arra képezte őket, hogyan szabotálják a munkát. Bár a németek sokukat letartóztatták, Willy ezt azzal ellensúlyozta, hogy egyre többeket szervezett be. 1943 májusában Willy csatlakozott a Franc-Tireurs et Partisans nevű fegyveres ellenálló csoporthoz. 1943. október 27-én letartóztatták, amikor megtámadott egy német katonai konvojt. Kínvallatásnak vetették alá, de nem árulta el ellenállótársai nevét. Golyó általi halálra ítélték.
Willyt 1944. február 21-én, szerdán végezték ki.
MegtekintésYves Oppert
![Yves Oppert [LCID: 1274]](https://encyclopedia.ushmm.org/images/large/b2f8024f-a250-4050-9707-ca22c825fed1.gif "Yves Oppert [LCID: 1274]")
Édesanyja Yves 7 éves korában elhunyt, és ő a nagyapjával nőtt fel, aki a párizsi askenázi közösség főrabbija volt. Yves idővel sikeres üzletember lett, egy áruházlánc tulajdonosa. Lelkes hegymászó, teniszjátékos, autó- és motorversenyző volt. Fiatalemberként Yves a francia hegyivadászoknál teljesített katonai szolgálatot.
1933–39: 1934-ben Yves feleségül vette Paulette Weillt. A házaspárnak két gyermeke született, Nadine 1935-ben és Francelyn 1939-ben. Amikor a csehszlovákiai krízis során 1938-ban háború fenyegetett, Yves-t behívták a francia hadseregbe, és öt hónapig hadnagyként szolgált. Amikor 1939 szeptemberében Franciaország hadat üzent Németországnak, Yves-et ismét besorozták.
1940–44: Yves Franciaország német megszállása során fogságba esett. Megszökött, de Franciaországban maradt, hogy folytassa a harcot. Saint-Étienne-ben áruháza készletének felhasználásával Vichy Franciaország meg nem szállt területén ellátmányozó alakulatot szervezett, amely élelemmel, takaróval, sátrakkal és ruhával látta el a szabad francia ellenállókat. Kolostorokban és farmokon bújtatott zsidó gyermekeket, valamint kanadai és amerikai ejtőernyősöket. Yves volt az ellenállás vezetője Savoyában. A szövetségesek 1944-es franciaországi partraszállása után német fogságba esett.
Yves-et 1944. június 24-én Etercyben megkínozták és meggyilkolták. 35 esztendős volt. Posztumusz megkapta a francia Hadi Keresztet, a Katonai Érdemérmet és a Becsületrendet.
MegtekintésEsther Raab
Esther egy középosztálybeli zsidó családba született a lengyelországi Chelmben. 1942 decemberében a munkatáborból a megszállt Lengyelország területén levő sobibori haláltáborba deportálták. A Sobiborba való érkezését követően Esthert egy válogató bódéban végzett munkára küldték. A táborban megölt áldozatok ruháit és személyes tárgyait kellett szétválogatnia. 1943 nyarán és őszén Esther a sobibori tábor azon foglyai között volt, akik megtervezték a lázadást és a szökést. Leon Feldhendler és Aleksandr (Sasha) Pechersky volt a csoport vezetője. A lázadásra 1943. október 14-én került sor. A német és ukrán őrök tüzet nyitottak a foglyokra, akik így nem tudták elérni a főkaput, és ezért a tábor körüli aknamezőn keresztül kellett menekülniük. Körülbelül 300 fogolynak sikerült. Több mint 100 embert újra elfogtak és lelőttek. Esther azok között volt, akik megmenekültek és túlélték.
MegtekintésChaim Engel
Lengyelország 1939-es megszállásakor a németek elfogták Chaimot, a lengyel hadsereg katonáját. Először Németországba küldték kényszermunkára, de zsidó hadifogolyként visszakerült Lengyelországba. Végül Chaimot a sobibori táborba deportálták, ahol a családja többi tagja meghalt. Az 1943-as sobibori lázadás során Chaim megölt egy őrt. Elmenekült barátnőjével, Selmával, akit később feleségül is vett. Az 1944. júniusi felszabadításukig egy gazda bújtatta őket.
MegtekintésChaim Engel
1939-ben ahogy Chaim a lengyel seregben töltött szolgálata a végéhez közeledett, Németország megszállta Lengyelországot. A németek elfogták, és németországi kényszermunkára küldték Chaimot. Zsidó hadifogolyként Chaimot később visszaküldték Lengyelországba. Végül a sobibori táborba deportálták, ahol a családja többi tagja meghalt. Az 1943-as sobibori lázadás során Chaim megölt egy őrt. Elmenekült barátnőjével, Selmával, akit később feleségül is vett. Az 1944. júniusi szovjet felszabadításig egy gazda bújtatta őket.
MegtekintésChaim Engel
1939-ben ahogy Chaim a lengyel seregben töltött szolgálata a végéhez közeledett, Németország megszállta Lengyelországot. A németek elfogták, és németországi kényszermunkára küldték Chaimot. Zsidó hadifogolyként Chaimot később visszaküldték Lengyelországba. Végül a sobibori táborba deportálták, ahol a családja többi tagja meghalt. Az 1943-as sobibori lázadás során Chaim megölt egy őrt. Elmenekült barátnőjével, Selmával, akit később feleségül is vett. Az 1944. júniusi szovjet felszabadításig egy gazda bújtatta őket.
MegtekintésVladka (Fagele) Peltel Meed
Vladka a Bund (a zsidó szocialista párt) Zukunft nevű ifjúsági mozgalmához tartozott. A varsói gettó ellenállásában tevékenykedett a Zsidó Harci Szervezet (ZOB) tagjaként. 1942 decemberében kiszöktették Varsó árja, lengyel oldalára, hogy próbáljon fegyvereket szerezni, és rejtekhelyet keressen gyermekek és felnőttek számára. A zsidó ellenállás és a táborokban, erdőkben és egyéb gettókban élő zsidók aktív futárja lett.
MegtekintésBenjamin (Ben) Meed
Ben egy négygyermekes, vallásos zsidó családból származott. 1939. szeptember 1-jén Németország megszállta Lengyelországot. Miután a németek elfoglalták Varsót, Ben a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországba menekült. Nem sokkal később azonban visszatért a családjához a varsói gettóba. Bent a gettón kívüli munkaszolgálatra osztották be, ahol segített embereket kicsempészni a gettóból. Így ismerte meg Vladka (Fagele) Peltelt, a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) tagját, akit aztán feleségül vett. Később a gettón kívül elrejtőzött és nem zsidó lengyelnek adta ki magát. A varsói gettóban 1943-ban kirobbant lázadás alatt Ben a lázadók több tagjával közösen mentette ki a gettóban harcolókat, a csatornákon keresztül kihozták, és elrejtették őket Varsó „árja” oldalán. A lázadás után Ben nem zsidó személynek adta ki magát, és elmenekült Varsóból. Felszabadítását követően újra találkozhatott apjával, anyjával és húgával.
Megtekintés![Jewish resistance fighters captured by SS troops during the Warsaw ghetto uprising. [LCID: 46193]](https://encyclopedia.ushmm.org/images/thumb/5abe3c78-02d9-427b-b5b6-6ee9768f7679.jpg)