Chaim Engel

Chaim családja egy kisvárosból érkezett, ahol apja egy szövetbolt tulajdonosa volt. Amikor antiszemita pogromok törtek ki Brudzewben, az Engel család Lodz iparvárosába költözött. Chaim ekkor 5 esztendős volt. Lódzban egy zsidó iskolába járt, ahol világi nevelést is kapott. Miután befejezte a középiskolát, Chaim apja szövetgyárában kezdett dolgozni.

1933–39.: Lódzban főként zsidók laktak a környékünkön, így a barátaim nagy része is zsidó volt. Fiatalemberként megkezdtem a kötelező katonai szolgálatomat. 1939. szeptember 1-jén, mindössze két héttel a szolgálatom letelte előtt, a németek megszállták Lengyelországot. Néhány hétre rá hadifogságba estem. Az egyik német fogva tartóm megtudta, hogy zsidó vagyok, de nem lőtt le. Németországba szállítottak kényszermunkára.

1940–44: 1940 márciusában az összes zsidó hadifoglyot visszaszállították Lengyelországba. 1942 nyarán a sobibori haláltáborba deportáltak. 1943 októberében a foglyok egy kis csoportja fellázadt. Én leszúrtam a felügyelőnket, aki belehalt a sérülésbe. Minden egyes döfésnél ezt kiáltottam: „Az apámért, az anyámért és minden zsidóért, akiket megöltetek.” A kés megcsúszott, én megvágtam magam, és elborított a vér. Zűrzavar támadt, és sok fogoly a főkapun át menekült. Néhányan aknára léptek. Mások feladták, és nem futottak tovább. Én megragadtam a barátnőmet, és az erdőbe rohantunk.

Chaim barátnőjével, Selmával a lengyel erdőkben bujkált. A háborút követően összeházasodtak, és Európában majd Izraelben éltek. Az Engel család 1957-ben telepedett le az Egyesült Államokban.