Chil Meyer Rajchman
Született: 1914. június 14.
Łódź, Lengyelország
Chil a fontos iparvárosban, Łódźban született zsidó családban. Édesanyja még a második világháború előtt meghalt, így apja nevelte a gyerekeket. Chil dolgozott, hogy segítsen apjának eltartani testvéreit.
1933–39: 1939. szeptember 1-jén a náci Németország megszállta Lengyelországot. Chil fiatalabbik nővérével, Rivkával Łódźból Pruszkówba, egy Varsótól tizenhat kilométerre délnyugatra fekvő kisvárosba menekült.
1940–45: 1940 októberében a német hatóságok nyitott gettót hoztak létre Pruszkówban. 1941 januárjában a németek a pruszkówi gettóban fogvatartott zsidók többségét, köztük Rivkát is a varsói gettóba szállították. A német hatóságok először Pruszkówban tartották Chilt, ahol a vasúttelepen végzett kényszermunkát. Végül a varsói gettóba került, ahol újra találkozott Rivkával.
Chil és Rivka eljutott az Ostrów Lubelskiben lévő gettóba. A német hatóságok 1942 októberében felszámolták ezt a gettót. A gettó lakóit, köztük Chilt és Rivkát gyalog terelték át Lubartówba. Lubartówban egy a treblinkai megsemmisítő központba induló túlzsúfolt tehervagonba kényszerítették őket.
Treblinkában a tábori hatóságok erőszakkal elválasztották Rivkát és Chilt. Rivkát meggyilkolták a gázkamrákban. Chilt a kényszermunkára kiválasztott mintegy száz fiatal, fizikailag jó erőben lévő férfi közé sorolták. Bár a legtöbbjüket még aznap megölték, Chil átmenetileg megmenekült, mert önként jelentkezett borbélynak. Később Chil azt a feladatot kapta, hogy a gázkamrákból a tömegsírokba vigye át a holttesteket. Ezután arra kényszerítették, hogy a meggyilkolt áldozatok szájából kihúzza a (gyakran nemesfémből készült) fogpótlásokat. A rendkívüli erőszak és a borzalmas körülmények ellenére Chil tíz hónapig életben maradt Treblinkában.
1943 augusztusában Chil a treblinkai felkelés idején megszökött a megsemmisítő központból. Az SS által a szökevények után indított hajtóvadászatot úgy élte túl, hogy előbb az erdőben, majd lengyel parasztoknál rejtőzött el. Attól tartva, hogy rátalálnak, úgy döntött, hogy megpróbál eljutni Varsóba. Ott egy lengyel barátja segített neki hamis papírokat szerezni Henryk Ruminowski néven. Túlélte az 1944. augusztusi varsói felkelést. A felkelés után a romos Varsóban egy bunkerben rejtőzött, amíg a szovjetek be nem vonultak a városba, és 1945. január 17-én fel nem szabadították Varsót.
Közvetlen családjából csak Chil és testvére, Moshe maradt életben. Chil később megnősült, Uruguayba emigrált, és három fiút nevelt fel. Emlékirataiban jegyezte fel a Treblinkában átélteket. Könyve angolul a The Last Jew of Treblinka (Az utolsó treblinkai zsidó) címmel jelent meg.