Edith Riemer

Hela Pinsker és Elimelech Riemer 1928-ban házasodtak össze. Két évvel később megszületett a zsidó házaspár egyetlen gyermeke, Edith. A Riemer család egy kényelmes berlini lakásban élt egy olyan társasházban, amely egyben a németországi kommunista párt irodáinak is otthont adott.

1933–39: Hitler betiltotta a kommunista pártot, így az Edithék házában lévő irodáikat bezárták. Amikor később betörtek ezekbe az irodákba, a Gestapo „a zsidókra” fogta. Bár Edith családjának nem volt köze a bűntényhez, a Gestapo azt mondta, ha 72 órán belül nem találják meg a tettest, őket fogják megbüntetni. Édesapja gyorsan elküldte Edithet és az édesanyját Lengyelországba, ahonnan a szülők származtak. Csupán egy kevés készpénzzel a zsebükben hagyták el Berlint, és az édesapa később csatlakozott hozzájuk.

1940–45: 1942-ben Edith édesanyját Lengyelországban megölték a németek. Edithet becsempészték a tarnówi gettóba, a nagynénjéhez. Tarnówból Auschwitzba deportálták, és beállították az elgázosításra várók sorába. A gázkamrába vezető bejáratnál dupla ajtó volt, Edith pedig, ahogy belökték, összegömbölyödve elbújt a két ajtó között. A külső ajtó bezárásáért felelős német megtalálta és megverte. Mivel azonban a kamra belső ajtaja már le volt zárva, a gázkamrába már nem tudta bezavarni.

Editet kényszermunkára osztották be. 1945-ben a bergen-belseni táborban szabadult fel. A következő évben a Palesztin Mandátumba emigrált, ahol megtalálta édesapját. Idővel megházasodott, gyermekei és unokái is születtek.