Jozef Wilk

Jozef római katolikus szülők három gyermeke közül a legfiatalabbként született Rzeszow városában, Lengyelország déli részén. Jozef édesapja egész karrierjét a lengyel hadsereg tisztjeként töltötte. Jozef jeleskedett a sportban, a kedvence a szertorna volt. Zongorázni is tanult.

1933–39: Jozef 14 éves volt, amikor Németország megtámadta Lengyelországot 1939. szeptember 1-jén. A megszállás nagyon mélyen érintette. Hazafias családban nevelkedve arra tanították, hogy szeresse és védelmezze Lengyelországot. A németek bombázták Varsót, a lengyel fővárost, de Jozef túl fiatal volt, hogy belépjen a hadseregbe. A németek szeptember 10-én, vasárnap érték el Rzeszowot. Ezután Jozef Varsóba ment, ahol csatlakozott két nővéréhez.

1940–43: Varsóban Jozef műszaki katona lett a lengyel ellenállás egyik különleges egységében. A fedőneve „Orlik” volt. 1943. április 19-én a varsói gettólázadás alatt az egységét arra utasították, hogy robbantsa fel a varsói gettó falának egy részét, hogy a zsidók elmenekülhessenek. Ahogy az egysége a kabátjuk alá rejtett robbanószerekkel és fegyverekkel megközelítette a falat a Bonifraterska utcán, barátja, „Mlodek” megbotlott, és a pisztolya a járdára esett. Egy rendőr meglátta a pisztolyt, és tüzet nyitott. Kitört a káosz. A németek tűz alá vették az egységet, mielőtt elérték volna a falat.

Jozef és „Mlodek” is életét vesztette. A visszavonuló egység felrobbantotta a robbanóanyagokat, hogy felismerhetetlenné tegyék Jozef és „Mlodek” holttestét. Jozef 18 éves volt.