Lebowitz Lídia

Lídia az északkelet-magyarországi Sárospatakon született egy kétgyermekes család kisebb lányaként. Lídia szüleinek egy sikeres szárazáruüzlete volt. Abban az időben a készen kapható ruházat még nem terjedt el vidéken. A városiak és a helyi parasztok Lebowitzék boltjában megvették a szövetet, majd abból varrattak ruhát a szabóval vagy a varrónővel.

1933–39: Lídia 2 éves volt, amikor az évekkel korábban az Egyesült Államokba kivándorolt Sadie nénje meglátogatta a családot két gyermekével, Arthurral és Lilliannel. Unokatestvéreivel nagyon jókat játszottak a nagyszülők tanyáján. Amerikából Magyarországra tartva Lídia nagynénjének hajója a németországi Hamburgban kötött ki, ahol Sadie néni látta a nácikat az utcákon menetelni, és aggódott sárospataki családjáért

1940–44: 1944-ben a németek megszállták Magyarországot. Egy hónappal a megszállás után a magyar csendőrök a nácik utasítására kilakoltatták Lídiát és szüleit az otthonukból. A Lebowitz családot több száz másik zsidóval három napig a helyi zsinagógában őriztek összezsúfolva. Ezután mindannyiukat átszállították a közeli Sátoraljaújhelyre, ahol mintegy 15 000 zsidót költöztettek be a cigánynegyedben kialakított gettóba. A gettó lakói nagyon nehezen jutottak élelemhez.

A gettót 1944 májusában és júniusában felszámolták. Az összes zsidót lezárt tehervagonokban Auschwitzba deportálták. Lídiáról és szüleiről többé senki nem hallott.