Abraham Klausner rabbi az Egyesült Államok hadseregének katonai lelkésze volt. 1945 májusában érkezett meg a dachaui koncentrációs táborba. A 116-os evakuációs kórházi egység tagjaként érkezett, és nagyjából öt évig dolgozott a menekülttáborokban, ahol a zsidó túlélőknek nyújtott segítséget.
OLyan erős volt a késztetés, ami hajtotta az embereket, amikor kiszabadultak a táborokból, utaztak, gyalogoltak – mert nem volt semmilyen közlekedés – Csehszlovákián, Lengyelországon át egész Oroszországig, és keresték a még életben lévő családtagjaikat. Sokan Kelet-Európából Münchenbe mentek, és beindítottunk egy nagyszabású nyilvántartási programot. A kiadott könyveken kívül létrehoztunk egy központot Münchenben, amely először a Deutsches Museumban üzemelt, és egész Európából érkeztek, hogy a családjukról érdeklődjenek. Kiraktunk egy asztalt az előtérbe. Az emberek jöttek, és állandóan kitépték a könyvek lapjait, így folyamatosan pótolnunk kellett az asztalon lévő könyveket. Később leszögeltük a lapokat, hogy kicsit tovább tartsanak. De ha valaki odament, és nem találta a keresett nevet a könyvben, akkor átment a falhoz – ez egy nagyon nagy fal volt – és egy üzenetet hagyott rajta, a falon, amelyen az állt például, hogy „Itt jártam, kerestelek, és itt leszek vagy oda megyek.” Ilyesmiket írtak a szüleiknek vagy a gyerekeiknek, hogy idővel rátaláljanak egymásra. Az egyik fő feladatunk a gyermekek felkutatása volt Kelet-Európában. Sokan keresztény barátoknál hagyták a gyerekeiket, és meg akarták keresni őket, úgyhogy létrehoztunk egy programot a gyerekek keresésére, ami elég esetleges volt, de sok esetben nagyon hatékonyan működött.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.