Magyarország 1944. márciusi német megszállása után Bartot a szülővárosában létrehozott gettóba kényszerítették. 1944 májusától júliusáig a németek a zsidókat Magyarországról a megszállt Lengyelországban lévő auschwitzi haláltáborba deportálták. Bartot egy marhavagonban vitték Auschwitzba. Auschwitzban kényszermunkára jelölték ki, a szénbányában kellett fúrnia és ásnia. Amikor a szovjet csapatok 1945 januárjában az auschwitzi tábor felé közelítettek, a németek a rabok többségét elindították a táborból, és halálmenetben hajtották őket. A tábor gyengélkedőjében lévő néhány beteg rabbal együtt Bart volt a kevés foglyok egyike, akik a táborban maradtak a felszabadítás idején. Úgy maradt életben a tábor felszabadításáig, hogy elrejtőzött a táborban, és még azután sem jött elő, hogy 1945 januárjában sok más foglyot elhurcoltak halálmenetbe.
A legnagyobb csoda volt, hogy túléltem. A tábor minden barakkjának elején volt egy kis leválasztott fülke, egy elkülönítő, ahol a Blockälteste, a Blockälteste azt jelentette, hogy ő volt a blokk főnöke, ő tárolta ebben a fülkében a kenyeres dobozokat, innen osztották a kenyeret, amit egy zárt dobozban tartottak, és senki nem fért hozzá. Az ajtó, a doboz zsanérja már le volt tépve, én pedig a fejjel előre bebújtam a dobozba. Valaki bejött szétnézni, még bele is rúgott a dobozba, de szerencsére nem vett észre. Olyan sovány voltam, hogy nem vette észre, hogy van benne valami. Láttam a… biztos voltam benne, hogy ez a vég. Így maradtam életben. De amikor már elmentek a németek, körülbelül egy órája elmentek, nem volt semmi nyomuk, és vissza akartam menni a barakkokhoz. De a lengyelek, az ukránok, akiket nem vittek el a halálmenetre, nem engedtek be. Ezért odakint elrejtőztem a holttestek között, mert az előző héten, amikor a krematóriumok egyáltalán nem működtek, egymás tetejére rakták a holttesteket egyre magasabb kupacba. És beosontam, elrejtőztem a holttestek között, mert attól féltem, hogy visszajönnek, vagy nem is tudom. Szóval esténként ott voltam, napközben a tábor körül járkáltam, és így éltem túl. Január 27-én én voltam az egyik legelső, Birkenau volt az egyik legelső tábor, amit felszabadítottak. Ez volt az én, az én szerencsém, így éltem túl.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
