Személyes történet

Charlene Schiff

Charlene mindkét szülője a helyi zsidó közösség vezetője volt, a család aktív közösségi életet élt. Charlene édesapja a Lembergi (Lvovi) Állami Egyetem filozófiaprofesszora volt. A II. világháború Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német inváziójával kezdődött. Charlene városa az 1939-es német–szovjet paktum értelmében a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországban volt. A szovjet megszállás alatt a család az otthonában maradt, és Charlene apja folytatta a tanítást. 1941 júniusában a németek megtámadták a Szovjetuniót, és a város elfoglalása után letartóztatták Charlene apját. Soha többé nem találkoztak. Charlene-t, édesanyját és nővérét a németek a horochowi gettóba kényszerítették. 1942-ben Charlene és az édesanyja elmenekültek a gettóból, miután olyan pletykákat hallottak, hogy a németek le fogják rombolni. A nővére megpróbált egyedül elbújni, de soha többé nem hallottak róla. Charlene és az édesanyja a bokrok között rejtőzködtek a folyó partján, és időnként a víz alá merülve el tudták kerülni, hogy felfedezzék őket. Több napig bujkáltak így. Egyik nap Charlene arra ébredt, hogy az édesanyja eltűnt. Charlene egyedül maradt életben a Horochow közelében lévő erdőben, és a szovjet csapatok szabadították fel. Később az Egyesült Államokba emigrált.

szöveg

Kezdetben édesanyám és sok más nő titkos iskolát szervezett azoknak a gyerekeknek, akik túl fiatalok voltak a munkához, és csodálatos volt, hogy volt valami, amit várhattunk. Feledtette velünk az éhséget és a primitív életünk nélkülözéseit, és ez az iskola több hónapig működött. A nők közül többen, beleértve édesanyámat is, a gettón kívül csereberéltek, és színes ceruzát, papírt, könyveket szereztek, és történeteket meséltek, énekeltünk, színeztünk és olyan valami volt, amit mindig várhattunk. Nagyon… bárcsak tovább tartott volna, de sajnos nem így lett. Csak néhány hónapig működött. És rövid időn belül nem volt elegendő ékszer vagy pénz, amit elcserélhettek volna. Nem voltak tanszereik, iskolai kellékeink, és a gettóban egyre romlott a közhangulat. Amikor a nők hazajöttek, túl fáradtak, éhesek és túlságosn összevertek voltak ahhoz, hogy elmenjenek és mosolyt erőltetve arcukra foglalkozzanak velünk, gyerekekkel. Így ez is szertefoszlott.


Bejelölések


  • US Holocaust Memorial Museum Collection
Gyűjteményi infomációk megtekintése

Megosztás

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.