1942-ben Samnek be kellett vonulnia a szülővárosában kialakított gettóba, és beosztották munkára egy lőszergyárba. 1944-ben Auschwitzba szállították, majd egy vonatgyárba küldték kényszermunkára. Miután a nácik evakuálták Auschwitzot, túlélt egy nyolc napos halálmenetet. Szovjet csapatok szabadították fel 1945 januárjában. Ezután egy menekülttáborban élt Németországban, ahol az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatóságának dolgozott. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Sokszor még most is arra gondolok, hogy miért én, miért csak én éltem túl a családomból. Ezt a kérdést nem tudom megválaszolni. De ami összekötött minket, hogy fiatalok voltunk, nagyon–nagyon fiatalok. Az idősebb emberek több tapasztalattal és életbölcsességgel rendelkeztek. Sokan öngyilkosok lettek vagy nem bírták ki. De mi, a fiatalok, átsegítettük egymást a nehézségeken. Tudja, az élet csak akkor kezdődött számunkra, és úgy gondoltuk, hogy ennek vége lesz. Tudtuk, hogy egy háború… egy háború nem tarthat örökké. És azt is megígértük egymásnak, hogy valakinek életben kell maradnia, hogy elmondhassa, hogy mi zajlott abban a pokolban, mi történt igazából azokban a táborokban és mindenhol máshol. Ki más mondhatta volna el, mivel a legfiatalabb is majdnem olyan idős már, mint én. És hamarosan nagyon kevesen leszünk, különösképpen azok, akik ott voltak.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
