Eugenika

Háttér

A náci faji üldözés politikai alapjainak nagy része a faji higiénia vagy eugenika elméletéből eredt. Az ilyen elméletek a huszadik század első évtizedeiben általánosan elterjedtek voltak a nemzetközi tudományos közösségben. Az „eugenika” kifejezést a görög „jó születés/származás” szóból alkotta meg az angol természettudós, Sir Francis Galton 1883-ban. A kifejezés német megfelelőjét, a „faji higiéniát” (Rassenhygiene) Alfred Ploetz német közgazdász használta először 1895-ben. A mozgalom eszmerendszerének középpontjában az az elv állt, hogy az emberi átöröklés állandó és megváltoztathatatlan.

Eugenikai elméletek

Fénykép

Eugenetikai poszter, amelynek címe „A vér és a német becsület védelméről szóló nürnbergi törvény”. Az illusztráció egy stilizált térkép (Fénykép)

Eugenetikai poszter, amelynek címe „A nürnbergi törvény a vér és a német becsület védelméért”. Az illusztráción Közép-Németország határainak stilizált térképe látható, amelyen az árják és a nem árják közötti házasságok tiltott fokozatait bemutató sematikus ábra, valamint a német vér védelméről szóló törvény szövege látható. Az oldal alján lévő német nyelvű szövegben a következő áll: „A vér tisztaságának megőrzése a német nép túlélésének záloga”.

Forrás:

• US Holocaust Memorial Museum, courtesy of Hans Pauli

• Gyűjteményi infomációk megtekintése

Az eugenikusok szerint a modern társadalom problémái – a bűnözés, a mentális betegségek, az alkoholizmus, sőt még a szegénység is – örökletes tényezőkből erednek. Az eugenikus elmélet támogatói nem hittek abban, hogy ezek a problémák külső tényezők, például a 19. század végi gyors iparosodás vagy urbanizáció következményei lehetnek Európában és Észak-Amerikában. Ehelyett inkább az eugenika tudományát fejlesztették tovább, hogy magyarázatot adjanak arra, amit a közegészségügy és az erkölcs hanyatlásának tekintettek.

Az eugenikusoknak három fő célja volt. Először is, igyekeztek felfedezni azokat az „örökletes” sajátosságokat, amelyek hozzájárultak a társadalmi problémákhoz. Másodsorban biológiai megoldásokat igyekeztek kidolgozni ezekre a problémákra. Végül, az eugenikusok síkra szálltak az olyan közegészségügyi intézkedések mellett, amelyekkel leküzdhetőnek gondolták a fennálló problémákat.

Az eugenikai elméletek nemzetközi hatása

Az eugenikát Németországban értelmezték a legszélsőségesebben, de hatása korántsem ide korlátozódott. A 19. század végén és a 20. század elején eugenikai társaságok alakultak a fejlett világ nagy részén. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a mozgalom az 1910-es és 1920-as években vált népszerűvé. Ezekben az országokban a legtöbben Charles Davenportnak, az eugenika amerikai szószólójának célkitűzéseit támogatták. Davenport azt hirdette, hogy az eugenika „olyan tudomány, mely az emberiség fajnemesítés általi jobbítását” célozza. Támogatói a „pozitív” eugenikai erőfeszítések mellett álltak ki. Olyan állami irányelveket szorgalmaztak, amelyek célja a fizikailag, fajilag és örökléstanilag „egészséges” egyének fenntartása volt. Például házassági tanácsadást, anyasági képzést és szociális támogatást igyekeztek nyújtani az „arra érdemes” családoknak. Az eugenika támogatói ezáltal a „jobb” családok szaporodásának ösztönzését remélték.

A társadalom „produktív” tagjainak támogatására tett erőfeszítések negatív intézkedéseket eredményeztek. Egyes törekvések például a gazdasági erőforrásokat a „kevésbé értékesektől” az „értékesek” felé csatornázták. Az eugenikusok a mentálisan sérülésekkel és kognitív zavarokkal küzdőket is célba vették. A németországi és az egyesült államokbeli eugenikus közösség számos tagja a korlátozott szellemi vagy szociális képességekkel rendelkező társadalmi csoportok marginalizálására irányuló elképzeléseket propagálta. Támogatták továbbá a szaporodásuk önkéntes vagy kötelező sterilizációval történő korlátozását. Az eugenikusok azzal érveltek, hogy közvetlen kapcsolat van a csökkent képességek és a romlottság, a promiszkuitás és a bűnözés között.

A németországi és amerikai eugenikus közösség tagjai a fajilag „alsóbbrendű” és szegény embereket is veszélyesnek tekintették. Az eugenikusok úgy vélték, hogy az ilyen csoportokat az örökölt hiányosságok fertőzték meg. Úgy vélték, hogy ezek a csoportok veszélyeztetik a nemzet közösségét, és anyagilag megterhelik a társadalmat.

Az eugenikusok „tudományosan megalapozott” következtetései gyakran nem tettek mást, mint átvették a közkeletű előítéleteket. A „kutatások” és az „elméletek” kategóriáinak alkalmazásával azonban az eugenikusok tudományos tényként érvényesíthették meggyőződésüket.

A náci faji higiénia

A német eugenika 1933 után indult el külön utakon, pusztító irányba. 1914 előtt a német fajhigiéniai mozgalom nem sokban különbözött brit és amerikai megfelelőitől. Ám a német eugenikus közösség röviddel az első világháború után lényegesen radikálisabbá vált. A háború példátlan vérengzéssel járt. Ráadásul Németországban az első és a második világháború közötti években gazdasági katasztrófa következett be. Ezek a tényezők fokozták a megkülönböztetést az öröklötten „értékesnek” és a „nem produktívnak” tekintett emberek között. Egyesek például úgy vélték, hogy az öröklötten „értékes” németek meghaltak a harctéren, míg a börtönökben, kórházakban és jóléti intézményekben elhelyezett „nem produktív” németek megmaradtak. Az ilyen érvek a weimari és a korai náci korszakban újra felbukkantak, hogy igazolják az eugenikus sterilizáció létjogosultságát, valamint a fogyatékkal élők és az intézeti ellátottak számára nyújtott szociális ellátás csökkentését.

1933-ra a faji higiénia elmélete egyaránt beépült a szakmai elit és a köznép gondolkodásába is. Ez az elmélet nagy hatást gyakorolt Adolf Hitler és számos követője gondolkodására. Olyan ideológiát követtek, amely ötvözte a faji alapú antiszemitizmust és az eugenikus elméletet. Ezzel a hitleri rezsim keretet és mozgásteret biztosított a legkonkrétabb és legradikálisabb eugenikus intézkedések végrehajtásához.

A fajhigiénia elméletén alapult a náci Németország számos fajvédő politikai intézkedése. Az egészségügyi szakemberek számos elméleti kérdést ültettek át a gyakorlatba, és célba vették a nácik által „örökletes betegként” definiált személyeket – vagyis a szellemi, fizikai vagy szociális fogyatékossággal élőket. A nácik azt állították, hogy ezek az egyének genetikai és anyagi terhet jelentettek a társadalomnak és az államnak.

A náci hatóságok elhatározták, hogy beavatkoznak az „örökletes betegnek” minősített személyek reprodukciójába. Az egyik első általuk kezdeményezett eugenikai intézkedés az 1933-as törvény volt, mely le kívánta szorítani az örökletes betegségekben szenvedők utódainak számát („Örökletes egészségügyi törvény”). A törvény kényszersterilizációt írt elő kilenc fogyatékosság és rendellenesség, köztük a skizofrénia és az „örökletes gyengeelméjűség” előfordulása esetén. A törvény eredményeként a náci Németországban összesen négyszázezer németet sterilizáltak. Az eugenikus nézetek meghatározták az 1935-ös németországi „házassági higiéniai törvényt” is. A törvény tiltotta a „beteg, alsóbbrendű vagy veszélyes genetikai örökséggel” rendelkező személyek házasságát az „egészséges” német „árjákkal”.

Konklúzió

Az eugenikus elmélet szolgáltatta az alapot az „eutanázia” (T4) programhoz. Ez a titkos program az intézetekben fogyatékkal élő betegek elpusztítását tűzte ki célul a Német Birodalom teljes területén. Becslések szerint kétszázötvenezer páciens, többségében német „árja” vált a titkos művelet áldozatává.