Kápók és más rab-funkcionáriusok a náci koncentrációs táborokban
Az SS arra kényszerített egyes rabokat, hogy vegyenek részt a koncentrációs táborok működtetésében. Az ilyen rabokat rab-funkcionáriusoknak hívták. Adminisztratív és felügyelői pozíciókba osztották be őket a táborokon belül. Ezek a pozíciók magukban foglalták a tábori felügyelőket, blokkfelügyelőket, írnokokat, kápókat és másokat. A funkcionáriusi pozíciók bizonyos kiváltságokkal jártak, beleértve a valamivel nagyobb élelmiszeradagokat és a jobb ruházatot.
A legfontosabb tények
-
1
A kápók a rab-funkcionáriusok legismertebb típusa. Ők felügyelték a munkaosztagokban dolgozó foglyokat. Gyakran megkorbácsolták, megverték, sőt meg is ölték a parancsnokságuk alatt álló foglyokat.
-
2
Néhány rab-funkcionárius visszaélt hatalmával, szadista módon viselkedett, vagy különböző módokon keserítette meg fogolytársai életét. Mások (különösen az orvosok, ápolók és írnokok) segítettek a foglyoknak a túlélésben.
-
3
A náci koncentrációs táborrendszerben minden fogoly – beleértve a rab-funkcionáriusokat is – lealacsonyításnak, dehumanizációnak és rendkívüli kegyetlenségnek volt kitéve.
A rab-funkcionáriusok (Funktionshäftlinge) a táborok felügyeleti vagy adminisztratív pozícióira kijelölt foglyok voltak.
A kápók a rab-funkcionáriusok legismertebb típusa. Ők felügyelték a munkaosztagokban dolgozó foglyokat. Azonban számos funkcionáriusi pozíció létezett. Ezek közé tartoztak többek között a táborfelügyelők (Lagerältesten), a blokkfelügyelők (Blockältesten) és az írnokok (Schreiber).
Minden rab-funkcionárius egy egységes táborigazgatási struktúra része volt. Fölöttük álltak az SS tábori adminisztráció tagjai és az őrség, alattuk pedig a fogolytársak. A rab-funkcionáriusok nélkülözhetetlenek voltak a tábor napi működéséhez.
A tábori hierarchiában elfoglalt helyzetük révén a rab-funkcionáriusok jelentős hatalmat gyakoroltak a többi fogoly felett. A hierarchia tetején álló funkcionáriusok bizonyos büntetéseket is kiszabhattak. Emellett jutalmakat is adhattak fogolytársaiknak, sőt, bizonyos esetekben titokban segíthettek is nekik. A funkcionáriusoknak olyanok kiváltságaik voltak, amelyekkel más foglyok nem rendelkeztek.
Miért használt az SS kápókat, blokkfelügyelőket és más rab-funkcionáriusokat?
Az SS elsősorban azért hozta létre a rab-funkcionáriusok rendszerét, hogy német munkaerőt, pénzt és erőforrásokat takarítson meg. A rendszer aláásta a foglyok közti szolidaritást is, és elrettentette őket az ellenállástól. Ezt a rendszert gyakran önigazgatásnak (Selbstverwaltung) nevezték. Ez azonban félrevezető elnevezés, mivel a foglyoknak nem volt közvetlen befolyásuk arra, hogy ki legyen funkcionárius.
A rab-funkcionáriusi rendszer a dachaui koncentrációs táborban indult az t években. Ahogy az SS újabb koncentrációs táborokat hozott létre, a tapasztalt rab-funkcionáriusokat gyakran áhelyezték a működő táborokból az újakba.
Melyek voltak a fő rab-funkcionáriusi pozíciók?
A rab-funkcionáriusok különböző területeket és tevékenységeket felügyeltek. Ezek közé tartoztak a fogolybarakkok, munkaosztagok, kórházbarakkok, konyhák és adminisztratív irodák. A rab-funkcionáriusok különböző beosztásokat kaptak, amelyek jelezték pozíciójukat és feladataikat.
A táborfelügyelők
A táborfelügyelők (Lagerältesten) voltak a legmagasabb rangú rab-funkcionáriusok. A német elnevezésben szereplő -älteste, „rangidős” szó felügyelői pozícióra utalt, nem pedig a fogoly életkorára. Ők voltak felelősek azért, hogy a tábor egésze zökkenőmentesen működjön. A táborért felelős SS-tisztnek (Schutzhaftlagerführer) jelentettek.
Rab-funkcionáriusok a fogolybarakkokban
A blokkfelügyelők (Blockältesten) feleltek a fogolybarakkokért. A tábori terminológiában a fogolybarakkokat blokknak nevezték. A blokkfelügyelők döntötték el, hol aludjanak a foglyok, és hogy milyen sorrendben kapjanak ételt. Tudtak jutalmazni jobb vagy több élelem kiadásával. Emellett fegyelmezhették a többi foglyot a tábor szabályainak megszegéséért, önkényesen megverhették őket, vagy ok nélkül megbüntethették őket. A rab-funkcionáriusok hierarchiáján belül a blokkfelügyelők a táborfelügyelőknek tartoztak jelentéssel. Ők felügyelték a szobafelügyelők munkáját (Stubendienste vagy Stubenälteste).
Egy alacsonyabb rangú SS-tiszt, a blokkparancsnok (Blockführer), gondoskodott arról, hogy a blokkfelügyelők elvégezzék feladataikat.
Ki volt a kápó?
A kápók felügyelték fogolytársaikat a kényszermunka során. A „kápó” szó, ellentétben más rab-funkcionárius beosztások megnevezéseivel, nem német eredetű. A „kápó” kifejezés pontos eredete bizonytalan, de egyértelmű, hogy már Dachauban használatban volt.
A kápók őrizték és felügyelték azokat a foglyokat a koncentrációs táborokban, akik kényszermunkát végeztek. Néhány kápó a tábor területén felügyelte a kényszermunkát. Ők felügyelték a tábori konyhák, mosodák, műhelyek és kórházbarakkok munkaosztagait (Kommandos). Más kápók azokat a foglyokat felügyelték, akik a táboron kívül végeztek kényszermunkát. A munkaterületek közt szerepeltek építkezések, kőbányák, gazdaságok, halászatok és üzemek.
A kápók feleltek azért, hogy a foglyok elvégezzék a munkájukat, teljesítsék a kvótáikat, és ne lazítsanak. Az SS elvárta, hogy a kápók fizikai erőt és erőszakot alkalmazzanak azok fegyelmezésére, akik nem teljesítették az elvárásokat.
Néhány nagyobb munkacsoportot (több mint ezer kényszermunkással) az Oberkapo („főkápó”) vezetett. Az Oberkapo felügyelte a kápókat és más rab-funkcionáriusokat, köztük az Unterkapo-kat („alkápókat”) és a Vorarbeiter-eket („munkavezetőket”).
Más rab-funkcionáriusok
A tábor- és blokkfelügyelőkön, valamint a kápókon kívül számos más rab-funkcionáriusi pozíció létezett. Az írnokok (Schreiber) a nyilvántartási és adminisztratív feladatokért voltak felelősek. A fogolyorvosokat (Häftlingsärtzen) és fogolyápolókat (Häftlingspflegeren) a betegszobákban (Krankenrevieren) alkalmazták. A második világháború alatt, az SS őrszemélyzet létszámhiánya miatt, néhány táborban foglyokból álló rendőrség (Lagerpolizei vagy Lagerschutz) működött.
Mely foglyok töltötték be a kápó, a blokkfelelős és más rab-funkcionáriusi szerepeket?
A koncentrációs táborok rabjainak minden kategóriájából kerültek ki rab-funkcionáriusok. Különböző nemzetiségű emberek, férfiak és nők egyaránt voltak közöttük. A rab-funkcionáriusok összetétele táboronként változott, csakúgy, mint a fogolyállomány. A legtöbb koncentrációs táborban azonban a német (Németországból és az általa elcsatolt területekről származó) foglyok álltak a rab-funkcionáriusok hierarchiájának tetején. Ez még az olyan táborokban is így volt, ahol a foglyok többsége nem német volt, mint például Stutthofban és Riga-Kaiserwaldban.
A leghírhedtebb rab-funkcionáriusok a hivatásos bűnözőkként fogvatartottak voltak. Más funkcionáriusokat „aszociálisként”, politikai fogolyként vagy zsidóként tartottak fogva.
A rab-funkcionáriusi szerep előnyei és haszna
A koncentrációs tábor keretein belül a rab-funkcionáriusok viszonylag kiváltságos helyzetben voltak más foglyokhoz képest. Gyakran számos olyan előnnyel rendelkeztek, amelyekkel mások nem. Ilyen előny volt:
- jobb szállás, élelem és ruházat;
- luxuscikkekhez, például alkoholhoz és cigarettához való hozzáférés;
- hozzáférés a tábor híreihez;
- kevésbé megterhelő fizikai munkavégzés;
- a fizikai sérülés elkerülésének lehetősége.
Ezek a kiváltságok gyakran növelték a rab-funkcionáriusok túlélési esélyeit. Érdekükben állt megőrizni pozíciójukat, hogy megtarthassák ezeket az előnyöket.
A többi fogollyal való kapcsolat és bánásmód
A rab-funkcionáriusok maguk dönthettek, hogyan használják hatalmukat és hogyan bánnak fogolytársaikkal. Számos eset ismert, amikor visszaéltek hatalmukkal, és megkeserítették más foglyok életét. Voltak azonban olyan rab-funkcionáriusok is, akik segítettek más raboknak a túlélésben.
Kedvezményezetti rendszerek létrehozása
Számos rab-funkcionárius alakított ki kedvezményezetti rendszereket a rabok körében. Ezek gyakran kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatok voltak. A funkcionáriusok segíthettek a raboknak jobb munkakörökhöz, több élelemhez vagy más előnyökhöz jutni. Cserébe ezek a foglyok kisebb feladatokban segítettek a funkcionáriusoknak. Ezek a hálózatok jellemzően a hasonló rabkategóriába tartozó vagy azonos nemzetiségű foglyok között alakultak ki. Például a kommunista politikai foglyok általában más kommunista politikai foglyokkal alkottak hálózatokat.
A tábori ellenállási hálózatok segítése
A rab-funkcionáriusok gyakran tisztában voltak a legfrissebb tábori hírekkel. Ennek eredményeként fontos szerepet tölthettek be a tábori ellenállási mozgalmakban. Biztosítani tudták az ellenállás számára az erőforrásokhoz való hozzáférést. Számos táborban, köztük Buchenwaldban és Auschwitzban, a rab-funkcionáriusok központi szerepet játszottak az ellenállási törekvésekben.
Másokról való gondoskodás
Egyes rab-funkcionáriusok segítettek rabtársaik védelmében és gondozásában. Az írnokok, orvosok és ápolók kisebb vagy nagyobb mértékű jótetteiről gyakran emlékeznek meg.
Az írnokok például dönthettek úgy, hogy a beérkező fogoly személyes adatait olyan módon rögzítik, amely javítja annak túlélési esélyeit. Meghamisíthatták egy ember életkorát, hogy az a kényszermunkára alkalmasnak kijelölt korosztályba essen. Az írnokok a foglyokat a táborban hasznos készségekkel vagy szakmákkal rendelkezőként is regisztrálhatták.
Annak ellenére, hogy hiányoztak a higiéniai feltételek, a gyógyszerek és az ellátmány, a fogolyorvosok és fogolyápolók igyekeztek orvosi ellátást nyújtani a beteg vagy sérült foglyoknak. Megpróbálták megtalálni a módját, hogy enyhítsék a szenvedést és megmentsék azokat, akiket tudtak, anélkül, hogy szembefordultak volna az SS-őrséggel.
Fogvatartottak bántalmazása és megölése
A kápók és a blokkfelügyelők számára az általuk ellenőrzött foglyok verése és büntetése kötelező feladat volt. A személyek közti erőszak a tábori élet szerves részét képezte. Az SS ezt megkövetelte. A legtöbb rab-funkcionárius megfelelt az SS elvárásainak. Megverték azokat a foglyokat, akik nem követték a szabályokat, vagy nem tudták elvégezni a munkájukat.
Néhány rab-funkcionárius hírhedtté vált szadista kegyetlenségéről. Többen korbáccsal vagy bottal jártak, melyeket a felügyeletük alá tartozó foglyokon használtak. Számos esetben fordult elő, hogy rab-funkcionáriusok szolgálati kötelességük részeként más rabokat gyilkoltak meg. Számos példa van arra is, hogy a funkcionáriusok szexuálisan zaklatták és bántalmazták a fogvatartottakat.
Rab-funkcionáriusok büntetése a háború után
A második világháború utáni időszakban a rab-funkcionáriusoknak csak egy kis százalékát büntették meg. Néha közvetlen összetűzések voltak volt funkcionáriusok és olyan rabok között, akik tanúi voltak a viselkedésüknek. Számos ilyen esetben a volt rabok törvényen kívüli bosszút álltak a funkcionáriusokon, és megölték őket. Más esetekben a volt foglyok a szövetséges hatalmak vagy más hatóságok előtt azonosították a funkcionáriusokat. Néhányukat a szövetséges katonai törvényszékek, valamint európai és izraeli bíróságok háborús bűnökkel foglalkozó perekben állították bíróság elé. Gyakran egykori SS-őreikkel együtt állították őket bíróság elé. Nem minden rab-funkcionáriust ítéltek el, akit bíróság elé állítottak.
Kápók és más rab-funkcionáriusok a háború utáni emlékezetben
A kápók és más rab-funkcionáriusok gyakran jelennek meg a túlélők emlékirataiban és tanúvallomásaiban. Sok túlélő beszámol a tetteikről. Bizonyságot tesznek bántalmazásról és gyilkosságokról, de segítségnyújtásról és mentésről is. A Nobel-díjas Elie Wiesel Az éjszaka című ismert emlékiratában dokumentálja, hogyan bántalmazta őt egy kápó.
Az Auschwitz-túlélő Primo Levi A szürke zóna című esszéjében arról ír, hogy a rab-funkcionáriusok erkölcsileg bizonytalan zónában léteztek:
Az emberi kapcsolatok hálózata a lágereken belül nem volt egyszerű: nem lehetett az áldozatok és elkövetők két csoportjára leszűkíteni... A rab-funkcionáriusok hibrid osztálya egy szürke zóna, amelynek körvonalai nehezen meghatározhatók, ugyanakkor elválasztják és összekötik az urak és szolgák két táborát.
Levi esszéjében figyelmeztet, hogy ne erkölcsi alapon ítéljük meg az emberek viselkedését ilyen szélsőséges kényszerítő körülmények között. Emlékezteti az olvasókat, hogy „a legnagyobb felelősség a rendszert terheli, magát a totalitárius állam szerkezetét”.
A náci koncentrációs táborrendszerben minden fogoly – beleértve a rab-funkcionáriusokat is – lealacsonyításnak, dehumanizációnak és rendkívüli kegyetlenségnek volt kitéve. Ezzel az embertelenséggel szemben sokan egyszerűen megpróbáltak életben maradni.