Menekültek napjainkban
Napjaink menekültválsága olyan konfliktusok eredménye, amelyek tömeges atrocitásokkal és az emberi jogok megsértésével járnak. Bár a II. világháborút követően a nemzetközi menekültpolitika a menekültek helyzetét a nemzetközi közösség felelősségeként határozta meg, a világ országainak még hosszú utat kell megtenniük ahhoz, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek.
A legfontosabb tények
-
1
2022 közepéig több mint 84 millió embert kényszerítettek arra, hogy elhagyja otthonát. Ezek közül mintegy 27 millióan voltak menekültek.
-
2
A menekültügyi egyezmény (1951) meghatározása szerint a menekült olyan személy, aki 1. hazáján vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országon kívül tartózkodik, és 2. nem térhet vissza oda, illetve nem veheti igénybe annak védelmét, mert attól tart, hogy faji, vallási, nemzetiségi, társadalmi hovatartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetésnek lehet kitéve.
-
3
A Szíriából, Mianmarból és Dél-Szudánból menekülők az összes menekült több mint egyharmadát tették ki 2022 közepén.
Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Szervezetének becslése szerint 2022 közepéig több mint 84 millió ember kényszerült elhagyni otthonát. Közülük mintegy 27 millióan voltak menekültek. A többiek országuk határain belül maradtak, de lakóhelyük elhagyására kényszerültek; vagy nem rendelkeztek hivatalos állampolgársággal egyik országban sem; vagy arra vártak, hogy egy másik ország elbírálja menedékjogi kérelmüket. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek több mint negyven százaléka tizennyolc év alatti volt.
2022 közepén három országból – Szíriából, Mianmarból és Dél-Szudánból – menekülők tették ki az összes menekült több mint egyharmadát. Emellett az elmúlt években nagyszámú lakóhelyét elhagyni kényszerült személy menekült el az atrocitásokkal járó válságok elől, többek között a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Irakban. Az Ukrajna 2022. februári orosz megszállása által okozott menekültválság egyetlen hónap alatt több mint 3,6 millió főt számláló menekültáradatot eredményezett.
Menekültek, emberiség elleni bűncselekmények és népirtás
Az emberiesség elleni bűncselekmények és népirtások felelnek a világ legkiterjedtebb menekültválságainak többségéért – amint azt a szíriai, mianmari és iraki események is bizonyítják.
A szíriai felkelés és polgárháború 2011-es kitörése óta a szíriaiak több mint fele kényszerült elhagyni otthonát. Több mint 6,6 millió ember menekült el az országból háborús és emberiesség elleni bűncselekmények, köztük üldöztetés, kínzás, erőszakos eltűnések és gyilkosságok miatt. Ezeket a bűncselekményeket a szíriai rezsim, valamint szélsőséges erők, köztük az Iszlám Állam (ISIS) elnevezésű szervezet követte el. A sokmillió menekült mellett több mint 6 millió ember kényszerült lakhelye elhagyására Szírián belül.
Mianmarból 2017 augusztusa óta több mint hétszázezer rohingja (muszlim kisebbségi csoportba tartozó személy) menekült a szomszédos Bangladesbe, ahol túlzsúfolt táborokban élnek. 2018 decemberében az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma (USHMM) meggyőző bizonyítékot talált arra, hogy Mianmarban népirtást követtek el a rohingják ellen. Ezt 2022 márciusában az amerikai külügyminiszter hivatalosan is megerősítette.
Irakiak százezrei menekültek el az Iszlám Állam elnevezésű szervezet által 2014-ben Észak-Irakban folytatott vallási üldözés és szervezett tömeggyilkosságok elől. 2015 novemberében az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma közzétette megállapításait, amelyek szerint az Iszlám Állam népirtást folytatott a jezidik ellen, és emberiesség elleni bűncselekményeket követett el más vallási közösségek, köztük keresztény és muszlim csoportok ellen.
Menekültek és nemzetközi védelem
A II. világháborút követően a nemzetközi közösségnek több százezer lakhelyét elhagyni kényszerülő emberrel kellett szembenéznie. A II. világháborút megelőző náci üldöztetés elől menekülő zsidóktól és másoktól megvont segítségnyújtás erkölcsi kudarcát felismerve a világ vezetői kötelezettségeket vállaltak a menekültek megsegítésére és oltalmazására.
1948-ban az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. A nyilatkozat elismeri minden egyén jogát arra, hogy menedéket keressen és kapjon az üldöztetés elől. 1950 végén az ENSZ létrehozta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát, más néven az UNHCR-t vagy az ENSZ Menekültügyi Ügynökségét. Az ENSZ tagállamai 1951-ben elfogadták a menekültek helyzetére vonatkozó egyezményt. A menekültügyi egyezmény megállapította azt az alapvető nemzetközi kötelezettséget, hogy a menekülőket nem küldhetik vissza olyan országokba, ahol életük vagy szabadságuk veszélybe kerülhet. 1968-ban az Egyesült Államok csatlakozott a menekültügyi egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvéhez. Az 1951. évi egyezményben megfogalmazott jogok és kötelezettségek az európai menekültek második világháború utáni helyzetére vonatkoztak. Az 1967-es új jegyzőkönyv azonban hivatalosan kiterjesztette a nemzetközi jogi védelmet az Európán kívüli konfliktusokból, és a világháború utáni időszak után érkező menekültekre is.
A menekültügyi egyezmény szerint a menekült olyan személy, aki:
- a szülőföldjén vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országon kívül tartózkodik, és
- nem térhet vissza az országába, illetve nem kérheti annak védelmét, mert attól tart, hogy „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése” miatt üldöztetésnek lesz kitéve.
Az egyezmény a menekültek számára a nemzetközi jog szerinti jogi védelem széles körét biztosítja. Ezek közé tartozik az egyesülési szabadság, a jogorvoslathoz való jog és a diszkrimináció elleni védelem.
Ezek a mérföldkőnek számító kötelezettségvállalások a menekültek helyzetét a nemzetközi közösség felelősségeként állapították meg. E kitételek ma is meghatározzák a nemzetközi menekültpolitikát.
Országukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek
A nemzetközi jog szerint nem minden otthonából erőszakkal kitelepített személy számít menekültnek. Az országukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek olyan emberek, akik elmenekültek otthonukból, talán ugyanazon okokból, mint a menekültek, de nem hagyták el azt az országot, amelyben éltek. A nemzetközi jog szerint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek technikailag a saját kormányuk védelme alá tartoznak, még akkor is, ha ez a kormány felelős azért, hogy el kellett hagyniuk lakóhelyüket.
2021 közepére több mint 48 millió ember tartozott a belső menekültek kategóriájába. Azok a személyek, akik gazdasági nehézségek vagy természeti katasztrófák – például árvíz, földrengés vagy aszály – elől menekülve léptek át nemzetközi határt, szintén nem jogosultak menekültstátuszra. Ennek következtében az ilyen személyek nem részesülnek olyan jogi védelemben, mint a menekültek.
A menekültválság globális hatása
A mai menekültválság olyan konfliktusok eredménye, amelyek tömeges atrocitásokkal és az emberi jogok megsértésével jártak. A jelenlegi menekültek túlnyomó többsége a hazájukkal szomszédos országokban tartózkodik. Például a 2021-ben regisztrált szíriai menekültek 85 százaléka még mindig a szomszédos államokban, Törökországban, Libanonban, Jordániában és Irakban tartózkodik. Csak Libanon, amelynek lakossága 2011-ben 4,3 millió fő volt, másfél millió szíriai menekültet fogadott be. Az otthonuktól, közösségeiktől és kultúrájuktól elszakítva – és gyakran az átélt történésektől traumatizálva – egyes menekültek távolibb országokba igyekeznek eljutni, ahol azt remélik, hogy biztonságos és gyümölcsöző életet élhetnek.
A menekültek ilyen mértékű beáramlása komoly terhet ró a fogadó országok erőforrásaira. Ezenkívül a menekültek nagymértékű beáramlása olyan nemzeti és regionális feszültségeket gerjeszthet, amelyeknek messzemenő következményei lehetnek. Európában az elmúlt évtizedben a menekültek és a még nagyobb számú migránsok beáramlása hozzájárult a szélsőjobboldali csoportok, a rasszizmus és az idegengyűlölet támogatottságának felerősödéséhez.
A menekültek nemzetközi védelmi rendszere az egyik pozitív mellékterméke annak, hogy a világ számot vetett a náci üldöztetés elől menekülő zsidók és mások védelmének kudarcával. A globális menekültválság jelenlegi mértéke azonban egyértelműen mutatja, hogy amíg az erőszakos konfliktusok és az atrocitások folytatódnak, addig nagyszámú ember fog biztonságot keresve menekülni.
Lábjegyzetek
-
Footnote reference1.
Angolról lefordítva: UN Refugee Agency, „Refugee Statistics”, elérés: 2022. március 24., https://www.unhcr.org/refugee-statistics/.
-
Footnote reference2.
Angolról lefordítva: UN Refugee Agency, „Ukraine Refugee Situation”, elérés: 2022. március 24., https://data2.unhcr.org/en/situations/ukraine.
-
Footnote reference3.
Angolról lefordítva: UN Refugee Agency, „Syria emergency”, elérés: 2022. március 24., https://www.unhcr.org/en-us/syria-emergency.html.
-
Footnote reference4.
Angolról lefordítva: UN Refugee Agency, „Rohingya emergency”, elérés: 2022. március 25., https://www.unhcr.org/en-us/rohingya-emergency.html.
-
Footnote reference5.
Angolról lefordítva: UN Refugee Agency, „Iraq Refugee Crisis”, elérés: 2022. március 25., https://www.unrefugees.org/emergencies/iraq/.
-
Footnote reference6.
Angolról lefordítva: Benjamin Thomas White, „From the 1951 Convention to the 1967 Protocol: How the Refugee Regime was Globalized”, Refugee History, 2021. december 9., http://refugeehistory.org/blog/2021/12/9/from-the-1951-convention-to-the-1967-protocol-how-the-refugee-regime-was-globalized.
-
Footnote reference7.
Angolról lefordítva: UNHCR, „The 1951 Refugee Convention”, 2022. március 30., https://www.unhcr.org/1951-refugee-convention.html.