Ossi Stojka

Ossi hat gyermek közül a legfiatalabb volt egy római katolikus cigány családban. A család egy lovaskocsival járta Ausztriát. Karavánjuk a telet az osztrák fővárosban, Bécsben, a nyarat pedig Ausztria vidéki részein töltötte. A Stojka család a lovári romák néven ismert cigány csoporthoz tartoztak, akik vándor lókereskedőkként jutottak jövedelemhez. Ossi ősei már több mint 200 éve éltek Ausztriában.

1933–39.: Ossi 2 éves volt, amikor Németország 1938 márciusában annektálta Ausztriát. A Stojka család kocsija egy bécsi táborhelyen állt, amikor a németek bevonultak. A cigányokat utasították, hogy ne menjenek sehová. A Stojka családnak faházzá kellett átalakítania a kocsik, és be kellett rendezkedniük arra, hogy egy helyben maradjanak.

1940–44: A cigányokat kényszerítették, hogy egy másik „rassz” tagjaiként jegyeztessék be magukat. Amikor Ossi 5 éves volt, a németek elvitték az apját, majd a nővérét, Kathit is. Végül Ossit és a család megmaradt tagjait egy cigányoknak kialakított náci táborba deportálták Birkenauba. Kevés volt az élelem, és az is javarészt fehérrépa. A kis Ossi tífuszos lett, és a beteg foglyoknak fenntartott barakkba vitték. A kórházat a foglyok gyakran csak a „krematóriumok előszobájaként” emlegették.

Ossi a kórházban nem kapott gyógykezelést, és a tífusz és az alultápláltság következtében meghalt. 7 esztendős volt.