Paula Garfinkel

Paula egy négygyermekes, vallásos zsidó családba született a nagy zsidó lakosságú Lódz iparvárosban. Gyermekként állami iskolákban tanult, heti három alkalommal pedig otthon kapott zsidó oktatást. Az apjának bútorboltja volt.

1933–39: A testvéreim és én rengeteg időt töltöttünk cionista csoportunk, a Gordonia klubházában. A csoport a humanista értékekben hitt, a zsidók magukért végzett munkájában, és a palesztinai zsidó haza létrehozásában. Szerettem kézimunkázni, és sokat kötöttem, horgoltam és varrtam. 1939 szeptemberében középiskolai tanulmányaimnak hirtelen vége szakadt, amikor a németek megszállták Lengyelországot, és szeptember 8-án elfoglalták Lódzot.

1940–44: A családunkat 1940 elején erőszakkal a lódzi gettóba telepítették, ahol mind a hatan egyetlen szobában laktunk. A legnagyobb gond az élelem volt. A női ruhagyárban, ahol dolgoztam, legalább kaptam egy kis levest ebédre. De valahogy élelmet kellett szereznünk az öcsém részére, aki nagyon beteg volt és belső vérzéstől szenvedett. A gyár ablakából egy burgonyaföldre láttam. Tudtam, hogy ha elkapnak, lelőnek, de az egyik éjjel mégis kiosontam a földre, kiástam annyi krumplit, amennyit csak tudtam, majd hazaszaladtam.

1944-ben Paulát kényszermunkásként a németországi Brémába deportálták. A bergen-belseni táborban szabadították fel 1945-ben. A háború után az Egyesült Államokba emigrált.