Marian Jacek Dabrowski tiszteletes

Marian katolikus szülők gyermekeként nőtt fel Niewodowo városban a lengyelországi Bialystok tartományban, Lomza közelében. Családja itt élt a cári uralom alatt egészen 1918-ig, amikor Lengyelország visszanyerte függetlenségét. A középiskola után Marian csatlakozott a kapucinus ferences szerzetesrendhez. Nyolc évig Franciaországban és Olaszországban tanult, majd visszatért Lengyelországba, hogy filozófiát tanítson a rend diákjainak.

1933–39: Amikor Németország 1939 szeptemberében megszállta Lengyelországot, én a Grodno közelében lévő kolostorunkban tartózkodtam. A kolostort három hétre rá ürítettük ki, amikor a kelet felől betörő szovjet csapatok elérték Grodno városát. Visszatértem Lomzába. Az új szovjet megszállóink elutasították a vallást, mondván, hogy kizsákmányolja a dolgozó embereket. Prédikációimban szembeszálltam ezzel. Amikor megtudtam, hogy a szovjetek le akarnak tartóztatni, Lengyelország németek által megszállt területére menekültem.

1940–45: 1941-ben a nácik letartóztattak Varsóban. Azt mondták, hogy nincs különösebb oka a letartóztatásomnak, de tanult lengyelként nem számíthatnak az együttműködésemre. A Pawiak börtönben tartottak fogva, majd deportáltak Auschwitzba. Itt a parancsnok a kemény munkáról prédikált nekünk. A zavaros beszédeket egy tolmács fordította lengyelre, de én a németet is értettem. Azt üvöltötte, hogy csak a krematórium kéményén át szabadulhatunk. A tolmács ehelyett azt mondta: „Mindent le fognak győzni”.

Dabrowski tiszteletest Dachauba deportálták, ahol maláriakísérleteknek vetették alá. 1945. április 29-én amerikai csapatok szabadították fel, és 1949-ben az Egyesült Államokba emigrált.