Yona Wygocka Dickmann

Yona egy négygyermekes, munkásosztálybeli zsidó család elsőszülöttje volt. A család Pabianice zsidónegyedében lakott. Yona apja lengyel üzleteknek értékesített árucikkeket. Amikor a lengyelek nem tudtak pénzzel fizetni az áruért, élelmet adtak cserébe a családja számára. Az élet nehéz volt Pabianicében, Yona családja azonban nagyon összetartó volt, és sok rokonuk élt a környéken.

1933–39: Miután 1939 szeptemberében kitört a háború, a németek felállítottak egy gettót Pabianicében a környékünkön. A teljes családomat a gettóba küldték. Szenvedtünk, mert nem volt elegendő élelem, és Gestapo minden héten egyre több értéktárgyunkat kobozta el. Aztán elkezdtek embereket is elvinni – néhány hetente kényszermunkára vagy a koncentrációs táborokba deportálták őket. Soha nem lehettünk biztosak benne, hogy viszontlátjuk-e még egymást a nap végén.

1940–44: 1942 májusában a pabianicei gettót kiürítették. A húgomat, az apámat és engem a lódzi gettóba deportáltak. 12 éves voltam, és egy gyárba küldtek dolgozni a kishúgommal együtt. Két éven át ruhákat varrtunk, és bujkáltunk, amikor a németek elkezdték deportálni a zsidókat Lódzból. 1944 augusztusában Auschwitzba szálították, ahol szelekción kellett átesnünk. A húgomat a halálba küldték. Engem egy németországi repülőgépgyárba vittek dolgozni. Amikor az amerikaiak bombázni kezdtek, vonatra raktak és mauthauseni táborba szállítottak minket.

Az amerikaiak minimális élelemmel és víz nélkül töltött 10 nap után szabadították fel Yonát a mauthauseni táborban. Yona a háború után egy nagybátyjához költözött Izraelben, majd végül Amerikában telepedett le.