Személyes történet

Aron (Dereczynski) Derman

Aron egy középosztálybeli zsidó családba született Slonim városában, amely a két világháború között Lengyelország része volt. A szüleinek ruhaüzletük volt. Szakközépiskolai tanulmányai után Aron egy Slonim melletti kis városban dolgozott mozigépészként. A szovjet hadsereg 1939 szeptemberében elfoglalta Slonimot, és 1941. júniusban kitört a háború Németország és a Szovjetunió között. Aron visszatért Slonim városába. A németek nem sokkal ezután elfoglalták a várost, majd a zsidókat gettókba kényszerítették. Aront egy fegyvergyárban végzett kényszermunkát, így fegyvereket tudott csempészni a gettóba. Aron segített a családjának megszökni, amikor a németek elpusztították a gettót, ezután letartóztatásáig Grodnóban dolgozott. Amikor Grodnóból deportálták, Aron leugrott a marhavagonból. Végül sikerült megszöknie Grodnóból, és csatlakozott az ellenállókhoz Vilniusz közelében. A háború után ő és a felesége (akivel a slonimi gettóban találkozott) az Egyesült Államokba költözött, és Chicagóban telepedett le.

szöveg

Később úgy kilenc, tíz óra felé alváshoz készülődtünk. De nemsokára – még mielőtt elaludtam volna – ropogásszerű hangokat hallottunk a tetőről. Hallottuk… az első dolog, amit hallottunk, hogy lövések dördültek az udvaron. Én azon a kis udvaron laktam. És a lövések folyamatosan hallatszottak, egyik a másik után, egyre hangosabban, egyre több lövés dördült és egyre gyakrabban. És ropogást hallottam a tetőn. Szóval azt gondoltam, „Hála az égnek, esik.” De nem eső volt. A ház lángokban állt. Egy faházunk volt, és hát a ház… a ház kigyulladt. Így ki kellett menekülnünk… ez olyan hajnali 1-2 körül volt, és csak… a holdon, a holdfényen kívül semmi mást nem láttunk. Mi… mindent láttunk, ami körülöttünk történt. Szóval valahogy kibújtunk a házból, az udvarban álltunk, és épp a németek és az oroszok között folyó harcokba keveredtünk. Az történt, hogy egy csapat oroszt hátrahagytak. A front már nagyon messze volt, de nem tudták, az oroszok nem tudták, hogy itt már nincs többé front, és valahogy harc tört ki. Szóval az éjszaka közepén kijöttünk, és a németek azonnal letartóztattak minket. És beraktak minket egy helyre, szerintem nagyjából 15-en vagy 18-an voltunk, férfiak és nők vegyesen. A nőket félrelökték, a férfiak közül pedig akinek pedig sapka volt a fején, azzal levetették. És bárkit, akinek nem volt haja egy helyre terelték, és agyonlőtték. A hátsó udvarunkban lőtték le őket. Szóval itt vagyok én, egy fiatal fiú, elvesztettem az otthonom, elvesztettem az otthonom, és nyolc vagy tíz ember borzalmas legyilkolását kell végignéznem. Szerencsém volt, engem nem vittek el, mivel volt hajam, nem szolgáltam a hadseregben. Azért keresték a kopaszokat, mert azt gondolták, hogy civil ruhába öltözött oroszok lehetnek. Szóval elvitték az embereket… és apámnak nem volt túl sok haja, de valószínűleg öregebbnek nézett ki, ezért szerencsére őt sem vitték el. De azt biztosan tudom, hogy engem miért nem. Megölték az áldozatokat, és egy nagy sírt… egy nagy gödröt kellett ásnunk az udvaron. És eltemettük a holttesteket.


  • US Holocaust Memorial Museum Collection
Gyűjteményi infomációk megtekintése

Az oldal megtekinthető a következő nyelveken

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.