Dallas Peyton az arizonai Tucsonból érkezett, és a 70. páncélozott gyalogság tagja volt. 1945-ben egyéb felszabadítókkal együtt érkezett a dachaui táborba, ahol találkozott túlélőkkel, és a rémtettek bizonyítékait is látta.
A legtöbb dolog, amit láttam, olyan borzasztó volt, hogy mentálisan kizártam, gondolom, ez valami önvédelmi mechanizmus lehet, ezért nem nagyon emlékszem a részletekre. Egy pár jelenet azonban nagyon élénken megmaradt bennem. Először is, amikor megközelítettük a tábort, egy vonatrakomány rabot láttunk. Később kiderült, hogy nem rabok voltak. Egy holttestekből álló vasúti szállítmány volt, amit Buchenwaldól vittek Dachauba, gondolom azért, hogy a dachaui kazánokban, kemencékben elégessék őket. Bár ez csak feltételezés. A másik jelenet a tábor területén történt. Két élő, két lábon járó csontvázat láttam, akik egymás felé csoszogtak. Néhány méterre megközelítették egymást, megálltak, bámultak egymásra, majd megpróbáltak a másik felé futni, és átölelték egymást. Talán rokonok voltak, vagy nagyon közeli barátok, és addig a pillanatig egyikük se tudta, hogy a másik még életben van. Pedig ugyanabban a börtönben voltak ki tudja mióta. Erre a két jelenetre emlékszem nagyon élénken, de másra nem nagyon.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.