1939-ben Gerda bátyját kényszermunkára küldték. 1942 júniusában Gerda családját deportálták a bielskói gettóból. A szüleit Auschwitzba szállították, Gerda pedig a gross-roseni táborrendszerbe került, ahol a háború végéig textilgyárakban végzett kényszermunkát. Gerdát egy halálmenetet követően szabadították fel. A halálmenet során Gerda egy síbakancsot viselt, amelyhez még az édesapja ragaszkodott, hogy felvegye, mert az majd segít neki a túlélésben.
Egyszer csak azt láttam, (szünet) hogy egy furcsa autó jön le a dombon. Nem zöld volt, és nem horogkereszt volt rajta, hanem egy fehér csillag. Eléggé sáros volt, de életemben nem láttam még ilyen fényes csillagot. Két férfi ugrott ki a kocsiból, futni kezdtek felénk, és az egyikük odajött hozzám. Harci felszerelésben volt. Hadd gondolkozzam... tudja. A sisakján háló volt, sötét szemüveget viselt, és németül beszélt hozzám. Azt kérdezte: „Beszél itt valaki németül vagy angolul?”, én pedig mondtam, hogy én tudok németül. Úgy éreztem, meg kell neki mondanom, hogy zsidók vagyunk. Nem tudtam, hogy tudja-e, mit jelent rajtunk a csillag, de tudja… ránéztem, és egy kicsit ugyan félve, de végül így szóltam: „Tudja, mi zsidók vagyunk”. Egy darabig nem válaszolt. Aztán a hangja elárulta érzéseit, és azt felelte: „Én is.” Azt kell mondjam, ez volt életem legcsodálatosabb pillanata. Aztán egy hihetetlen kérdést tett fel. Azt kérdezte: „Láthatnám a többi hölgyet is?” Tudja, hogy… hogy mi mindennek elmondtak minket hat éven át, aztán hallani ezt az embert. Istenként tekintettem rá. El kell, hogy mondjam, 31 kg voltam. A hajam megőszült. És el tudja képzelni, évek óta nem fürödtem. És akkor ez a valaki azt mondja, hogy „a többi hölgy.” Azt feleltem neki, hogy a lányok többsége bent van az épületben. Túlságosan betegek voltak, járni se tudtak. És akkor azt kérdezte tőlem: „Velem jön?” Én pedig azt feleltem: „Persze.” De nem tudtam, hogy mit ért ezalatt. Kinyitotta nekem az ajtót, és előreengedett, és ez a gesztus visszaadta az emberi mivoltomat. És ez a fiatal amerikai katona ma a férjem.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.