Miso családja Nagytapolcsányban élt. A várost 1939-ben foglalta el a Hlinka-gárda (szlovák fasiszták). 1942-ben Misót a szlovákok által irányított táborba deportálták Nyitranovákba. Még ugyanebben az évben Lengyelországba, az auschwitzi táborba küldték tovább. Először a Buna gyárban végzett kényszermunkát, majd a birkenaui „Kanada” osztagban kellett kirakodnia az érkező vonatokról. Ahogy a szövetségesek 1944 végén előrenyomultak, a rabokat németországi táborokba szállították. Miso egy Landsbergből indított halálmenetből szökött meg, és amerikai csapatok szabadították fel.
Maga a tábor ténylegesen és valóban egy halálgyár volt. Birkenauban négy krematórium volt, két gázkamra és két krematórium volt az út egyik oldalán, és szintén két gázkamra és két krematórium a másik oldalon. És a vasúti sínek egyenesen a krematórium mellé vezettek. Az egész táborból lehetett látni. Lehetett látni a lángokat – nem csak a füstöt –, a lángokat is lehetett látni a kéményből. Természetesen amikor a Muselmannokat hamvasztották, akik olyanok voltak, mint a csontvázak, akkor csak füst volt. De amikor kövérebb embereket égettek, akiken még volt zsír, akkor lángok is voltak.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.