A witness is sworn in at the trial of 61 former personnel and prisoners from the Mauthausen concentration camp. [LCID: 11724]

Háborús bűnperek

A népirtás utáni igazságszolgáltatás egyik módja a törvények alkalmazása. A II. világháború után mind a nemzetközi, mind a nemzeti bíróságok lefolytattak háborús bűnösök ellen indított pereket. 1942 telétől a szövetséges hatalmak kormányai nyilvánvalóvá tették, elszántak abban, hogy felelősségre vonják a tengelyhatalmak háborús bűnöseit. 1942. december 17-én az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió vezetői kiadtak egy közös nyilatkozatot, amely először rögzítette hivatalosan az európai zsidók tömeges meggyilkolását, és ígéretet tett, hogy bíróság elé állítja a civil lakosság elleni bűncselekmények elkövetőit.

Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió külügyminiszterei által 1943 októberében aláírt Moszkvai Nyilatkozat kimondta, hogy fegyverszünet idején a háborús bűnökért felelősnek ítélt személyeket vissza kell küldeni azokba az országokba, amelyekben a bűncselekményeket elkövették, és az érintett nemzet törvényei alapján kell felelősségre vonni őket. A háború legfőbb bűnöseit, akiknek a tetteit nem lehetett konkrét földrajzi helyhez kötni, a szövetséges államok kormányainak közös döntése alapján kell elítélni. A németországi Nürnbergben folytatták le a német vezetők Nemzetközi Katonai Törvényszék (IMT) előtti pereit. Ezek voltak a háborús bűnösök legismertebb perei, amelyeket a szövetséges hatalmakat képviselő bírók vezettek.

1945. október 18. és 1946. október 1. között az IMT 22 „főbűnös” ellen folytatott eljárást a béke és az emberiség ellen elkövetett, valamint egyéb háborús bűnökért és az ezek elkövetésére való szövetkezésért. Az emberiség elleni bűntettek közé a bíróság meghatározásában olyan cselekedetek tartoztak, mint a „politikai, faji vagy vallási alapon történő gyilkosságok, kivégzések, bebörtönzések, deportálások… vagy üldözések”. Az elítéltek közül tizenkettőt, köztük Hermann Göring birodalmi marsallt, Hans Frankot, Alfred Rosenberget és Julius Streichert halálra ítélték. Az IMT három vádlottat életfogytiglani, négyet pedig 10-től 20 évig terjedő börtönbüntetésre ítélt, hármat pedig felmentett.

Az IMT irányítása alatt az amerikai hadbíróságok további 12 német magas rangú vezetőt helyeztek vád alá Nürnbergben. Ezeket a tárgyalásokat gyűjtőnéven gyakran nevezik a további nürnbergi pereknek. 1946 decembere és 1949 áprilisa között az Egyesült Államok ügyészei 177 vádlottat vontak eljárás alá, akik közül a bíróság 97-et ítélt bűnösnek. Magas rangú orvosoknak, az Einsatzgruppen, a német igazságszolgáltatás, a külügyi hivatal és a német főparancsnokság tagjainak, valamint a német ipar vezető szereplőinek kellett felelniük a tetteikért.

Az 1945 utáni háborús bűnperek túlnyomó többségének vádlottjai alacsonyabb szintű tisztviselők és funkcionáriusok voltak. Közvetlenül a háború utáni időszakban a négy szövetséges állam – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió – az általuk elfoglalt német (és osztrák) területeken is folytatott eljárásokat, és számos elkövetőt állított bíróság elé háború alatt elkövetett bűntettek miatt. Az első tárgyalások, különösen az amerikai zónában, gyakran a szövetséges katonák németek vagy a tengelyhatalmak általi elfogását és meggyilkolását vizsgálták. A szövetséges megszállók azonban idővel kiterjesztették jogi mandátumukat, és bíróság elé állították a koncentrációs táborok őreit és parancsnokait, valamint másokat, akik bűncselekményt követettek el a zsidók és más üldözött csoportok ellen az elfoglalt területeken. A perek során bemutatott bizonyítékok és tanúvallomások jelentették az első információkat a német koncentrációs táborok rendszeréről.

A szövetséges megszállók hivatalnokai szerették volna megtisztítani Németországot a náciktól, és úgy gondolták, hogy a német bírósági rendszer újjáépítésével jelentős lépést tehetnek ebbe az irányba. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. decemberi 10. törvénye felhatalmazta a német bíróságokat, hogy elítéljék a háború évei alatt más németek vagy hontalan személyek ellen bűncselekményeket elkövető német állampolgárokat. Emiatt a megszállók hivatalnokai az újonnan átalakított német törvényszékekre bízták az eutanáziával kapcsolatos eseteket, amelyekben az áldozatok és az elkövetők is túlnyomórészt német nemzetiségűek voltak. Ezek voltak az első német nemzeti perek a háború utáni korai időszakban. Független államként történő megalapításuk után mind a Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország), mind a Német Demokratikus Köztársaság (Kelet-Németország) még évtizedekig tárgyalta a náci korszak vádlottainak ügyeit. A Szövetségi Köztársaság napjainkig (korábbi formájában Nyugat-Németországként és jelenlegi formájában egyesült Németországként) összesen 925 eljárást indított a nemzetiszocialista időszak bűnösei ellen. Különösen az 1960–70-es években lezajlott perek kapcsán sokan kritizálták a német eljárásokat amiatt, hogy túl sok enyhe ítéletet és felmentést hozott az idősödő vádlottakkal, valamint azokkal szemben, akik állításuk szerint felsőbb parancsra cselekedtek.

A II. világháborút követő években sok más olyan nemzet is lefolytatta saját pereit, amelyeket Németország a II. világháború során elfoglalt, vagy amelyek együttműködtek a németekkel a civil, főként zsidó lakosság üldözésében. Többek között Lengyelország, az egykori Csehszlovákia, a Szovjetunió, Magyarország, Románia és Franciaország több ezer német és hazai vádlott ügyét vizsgálta ki az 1945 utáni évtizedekben. A Szovjetunió első helyi kollaboránsok elleni eljárása, a krasznodari per 1943-ban zajlott le, jóval a II. világháború vége előtt. Lengyelország talán legismertebb háború utáni nemzeti perét 1947-ben tartották meg Krakkóban. A tárgyalások során az auschwitzi koncentrációs táborok számos funkcionáriusát kihallgatták, majd Rudolf Höss táborparancsnokot és több más társát is halálra ítélték. A német elkövetők ellen indított egyik leghíresebb nemzeti per a jeruzsálemi volt: az európai zsidók deportálásának fő megtervezőjeként ismert Adolf Eichmann 1961-es izraeli pere pedig az egész világ figyelmét felkeltette, és az új, háború utáni generáció érdeklődését a holokauszt bűntetteire irányította.

Sajnos a náci korszak bűnösei közül sokan elkerülték a felelősségre vonást és a büntetést. A nemzetiszocialista bűnök német elkövetői gyakran egyszerűen visszatértek korábbi életükhöz és hivatásukhoz a német társadalomban. Éppen ezért Németország és a tengelyhatalmak háborús bűnöseinek felkutatása a mai napig is folyamatban van.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.