Leah Pragában, Varsó egyik külvárosában nőtt fel Lengyelországban. Aktívan részt vett a Ha-Shomer ha-Tsa'ir (Hasomer Hacair) cionista ifjúsági mozgalomban. Németország 1939 szeptemberében lerohanta Lengyelországot. A zsidókat a varsói gettóba kényszerítették, amelyet a németek 1940 novemberében lezártak. A gettóban Leah együtt élt a Ha-Shomer ha-Tsa’ir tagjainak egy csoportjával. 1941 szeptemberében ő és az ifjúsági csoport más tagjai a gettóból a Ha-Shomer ha-Tsa’ir egyik tanyájára szöktek Zarkiba, amely Lengyelországban, Czestochowa város mellett található. 1942 májusában Leah a földalatti mozgalom futára lett, és hamis lengyel papírokkal utazott a krakkói gettó és a közelben lévő plaszówi tábor között. Ahogy a körülmények romlottak, Tarnówba menekült, de hamarosan úgy döntött, hogy visszatér Krakkóba. Leah nem zsidó lengyelnek adta ki magát Czestochowában és Varsóban, és a Zsidó Nemzeti Bizottság, valamint a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) futára volt. Az 1944-es varsói felkelésen az Armia Ludowa (Népi Hadsereg) egyik zsidó egységében harcolt. Leah-t a szovjet csapatok szabadították fel. A háború után segítséget nyújtott az embereknek a Lengyelországból való emigráláshoz, ő maga Izraelbe költözött, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le.
Megtekintés1942-ben Samnek be kellett vonulnia a szülővárosában kialakított gettóba, és beosztották munkára egy lőszergyárba. 1944-ben Auschwitzba szállították, majd egy vonatgyárba küldték kényszermunkára. Miután a nácik evakuálták Auschwitzot, túlélt egy nyolc napos halálmenetet. Szovjet csapatok szabadították fel 1945 januárjában. Ezután egy menekülttáborban élt Németországban, ahol az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatóságának dolgozott. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Megtekintés1942-ben Samnek be kellett vonulnia a szülővárosában kialakított gettóba, és beosztották munkára egy lőszergyárba. 1944-ben Auschwitzba szállították, majd egy vonatgyárba küldték kényszermunkára. Miután a nácik evakuálták Auschwitzot, túlélt egy nyolc napos halálmenetet. Szovjet csapatok szabadították fel 1945 januárjában. Ezután egy menekülttáborban élt Németországban, ahol az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatóságának dolgozott. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
MegtekintésRifka egy vallásos családban nevelkedett Debrecenben. Az 1940-es évek elején családjával Kolozsvárra költözött Észak-Erdélybe, amelyet Magyarország 1940-ben annektált Romániától. 1944-ben családjával el kellett hagyniuk kolozsvári házukat. A nácikat segítő magyar csapatok összegyűjtötték és egy téglagyárba vitték őket, ahol egy hónapig maradtak. 1944 júniusában Rifkát a bergen-belseni koncentrációs táborba szállították. Nyolc hónappal később Svájcba került. 1945 szeptemberében hajózott Palesztinába. Amikor megérkezett, egy kibucba került, három évvel később újra találkozott édesanyjával Haifában. Testvére tengerészgyalogos lett. 1958-ban emigrált az Egyesült Államokba.
MegtekintésMadeline egy középosztálybeli családba született Csehszlovákia azon részén, amelyet Magyarország 1938-1939-ben annektált. Édesapja otthonról dolgozott, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Madeline középiskolába járt. 1944 áprilisában családját egy magyar gettóba kényszerítették. A család két hétig élt a gettóban, mielőtt Auschwitzba szállították őket. Madeline-t és édesanyját elválasztották édesapjától és bátyjától. Sem az apa, sem a fiú nem élte túl a háborút. Egy héttel később, miután megérkeztek Auschwitzba, Madeline-t és az édesanyját egy lőszergyárba küldték dolgozni Wroclawba. A gross-roseni tábor peterswaldaui altáborában raboskodtak egy évig, amíg a szovjet csapatok fel nem szabadították őket 1945 májusában. Madeline és édesanyja egy menekülttáborban éltek Münchenben, amíg vízumra vártak az Egyesült Államokba. 1949 márciusában érkeztek meg New Yorkba.
MegtekintésGerda egy vallásos családban nőtt fel egy németországi kisvárosban, Ansbachban, ahol édesapja a zsidó hentes volt. Német iskolákba járt 1936-ig, majd Berlinbe költözött, hogy egy zsidó iskolában tanuljon. 1938 novemberében a kristályéjszaka után visszatért szülővárosába. Családját ezután arra utasították, hogy költözzenek Münchenbe, és 1939 júliusában édesapja Angliába, majd az Egyesült Államokba távozott. Nem tudta elintézni, hogy a család többi tagja is csatlakozhasson hozzá. Gerda 1939-ben Berlinbe költözött, hogy ápolónőnek tanuljon. A zsidó kórházban dolgozott két évig. Édesanyját Rigába, Lettországba deportálták, és lánytestvérét, aki szintén ápolónő volt, Auschwitzba szállították. Egyikük sem élte túl a háborút. 1943-ban Gerdát a theresienstadti gettóba küldték, ahol továbbra is ápolónőként dolgozott. 1945 februárjában egy transzporttal Svájcba került, majd 1946 áprilisában találkozott újra édesapjával az Egyesült Államokban.
MegtekintésAbraham Klausner rabbi az Egyesült Államok hadseregének katonai lelkésze volt. 1945 májusában érkezett meg a dachaui koncentrációs táborba. A 116-os evakuációs kórházi egység tagjaként érkezett, és nagyjából öt évig dolgozott a menekülttáborokban, ahol a zsidó túlélőknek nyújtott segítséget.
MegtekintésA németek 1939-ben foglalták el Krakkót. Murray családját a város maradék többi zsidó lakosával együtt a krakkói gettóba zárták. 1942-ben Murray-t és egyik bátyját kényszermunkára deportálták a közeli plaszówi táborba. 1944-ben a bátyját Auschwitzba szállították, Murray-t pedig Németországba, a gross-roseni táborba küldték. Murray-t később a Szudéta-vidéki Brünnlitzbe szállították, ahol kényszermunkát végzett Oskar Schindler német ipargyáros számára. Schindler segítette zsidó munkásait a háború túlélésében. Murray-t 1945-ben szabadították fel.
MegtekintésIrene és ikertestvére, Rene, Renate és Rene Guttmann néven születtek. Nem sokkal az ikrek születése után a család Prágába költözött, és ott éltek akkor is, amikor a németek 1939 márciusában elfoglalták Csehországot és Morvaországot. Néhány hónappal később egyenruhás németek tartóztatták le az apjukat. Irene és Rene évtizedekkel később tudta meg, hogy édesapjukat 1941 decemberében megölték az auschwitzi táborban. Irenét, Renét és az anyjukat a theresienstadti gettóba, majd az auschwitzi táborba deportálták. Auschwitzban az ikreket elválasztották egymástól, és orvosi kísérleteket végeztek rajtuk. Irene és Rene az Auschwitzból való szabadulásuk után egy ideig még nem találkoztak. Irene európai árvaházakban nevelkedett. A Rescue Children nevű gyermekmentő csoport vitte az Egyesült Államokba 1947-ben, ahol 1950-ben látta viszont Renét.
MegtekintésRene és ikertestvére, Irene, Rene és Renate Guttman néven születtek. Nem sokkal az ikrek születése után a család Prágába költözött, és ott éltek akkor is, amikor a németek 1939 márciusában elfoglalták Csehországot és Morvaországot. Néhány hónappal később egyenruhás németek tartóztatták le az apjukat. Rene és Irene évtizedekkel később tudta meg, hogy édesapjukat 1941 decemberében megölték az auschwitzi táborban. Renét, Irenét és az anyjukat a theresienstadti gettóba, majd Auschwitzba deportálták. Ott az ikreket elválasztották egymástól, és orvosi kísérleteket végeztek rajtuk. A háború után Rene egy orvos családjával élt a csehszlovákiai Kassán, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol újra találkozott Irenével.
MegtekintésThomas családja 1938-ban költözött Zsolnába. Ahogy a szlovák Hlinka-gárda egyre agresszívebben zaklatta a zsidókat, a család úgy döntött, hogy elmegy. Thomas és családja végül Lengyelországba utazott, azonban az 1939 szeptemberében történt német megszállás miatt nem tudtak Nagy-Britanniába távozni. A család Kielcébe került, ahol 1941 áprilisában egy gettót jelöltek ki. Amikor a kielcei gettót 1942 augusztusában felszámolták, Thomas és családja elkerülte a deportálást Treblinkába, amely ugyanabban a hónapban zajlott. Ehelyett egy munkatáborba küldték őket. Szüleivel 1944 augusztusában deportálták Auschwitzba. Ahogy a szovjet csapatok 1945 januárjában előrenyomultak, Thomast és a többi foglyot halálmenetre küldték Auschwitzból. A sachsenhauseni táborba mentek Németországba. Sachsenhausen 1945. áprilisi szovjet felszabadítása után Thomas árvaházba került. Rokonai megkeresték, és Göttingenben újra találkozott az édesanyjával. 1951-ben az Egyesült Államokba költözött.
MegtekintésRuth négy éves volt, amikor a németek megszállták Lengyelországot és elfoglalták Ostrowiec városát. Családját gettóba kényszerítették. A németek elvették az apja fotóstúdióját, bár megengedték neki, hogy a gettón kívül folytassa a munkát. A gettó felszámolása előtt a szülők rejtekhelyre küldték Ruth nővérét, majd sikerült elintézniük, hogy a gettón kívül, egy munkatáborban dolgozhassanak. Ruth is bujkált, hol a közeli erdőkben, hol a tábor területén. Amikor a tábort felszámolták, Ruth szüleit elválasztották egymástól. Ruth több koncentrációs táborban is járt, mielőtt Auschwitzba deportálták. A háború után Ruth egy krakkói árvaházban élt, majd újra találkozott az édesanyjával.
MegtekintésLeah Pragában, Varsó egyik külvárosában nőtt fel Lengyelországban. Aktívan részt vett a Ha-Shomer ha-Tsa'ir (Hasomer Hacair) cionista ifjúsági mozgalomban. Németország 1939 szeptemberében lerohanta Lengyelországot. A zsidókat a varsói gettóba kényszerítették, amelyet a németek 1940 novemberében lezártak. A gettóban Leah együtt élt a Ha-Shomer ha-Tsa’ir tagjainak egy csoportjával. 1941 szeptemberében ő és az ifjúsági csoport más tagjai a gettóból a Ha-Shomer ha-Tsa’ir egyik tanyájára szöktek Zarkiba, amely Lengyelországban, Czestochowa város mellett található. 1942 májusában Leah a földalatti mozgalom futára lett, és hamis lengyel papírokkal utazott a krakkói gettó és a közelben lévő plaszówi tábor között. Ahogy a körülmények romlottak, Tarnówba menekült, de hamarosan úgy döntött, hogy visszatér Krakkóba. Leah nem zsidó lengyelnek adta ki magát Czestochowában és Varsóban, és a Zsidó Nemzeti Bizottság, valamint a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) futára volt. Az 1944-es varsói felkelésen az Armia Ludowa (Népi Hadsereg) egyik zsidó egységében harcolt. Leah-t a szovjet csapatok szabadították fel. A háború után segítséget nyújtott az embereknek a Lengyelországból való emigráláshoz, ő maga Izraelbe költözött, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le.
MegtekintésWe would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.