1942-ben Samnek be kellett vonulnia a szülővárosában kialakított gettóba, és beosztották munkára egy lőszergyárba. 1944-ben Auschwitzba szállították, majd egy vonatgyárba küldték kényszermunkára. Miután a nácik evakuálták Auschwitzot, túlélt egy nyolc napos halálmenetet. Szovjet csapatok szabadították fel 1945 januárjában. Ezután egy menekülttáborban élt Németországban, ahol az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatóságának dolgozott. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Amikor megérkeztünk a hajóra, az első kérdés, amit megkérdeztünk a fickóktól, az amerikaiaktól: „Mikor kapjuk meg az ételkuponjainkat?” Hozzászoktunk már az évek során, hogy kuponokat kaptunk, amit ételre válthattunk. Erre azt válaszolták: „Ne aggódjatok, lesz elég étel” – de nem hittünk neki. Emlékszem az első vacsorára, miután kihajóztunk. Mindannyian az asztal körül ültünk, és láttuk a rengeteg kenyeret és a többi ételt az asztalon. Mindenki teletömte a zsebeit, mert nem hittük el, hogy ennyi van belőle, hogy van elég étel, és annyit ehetünk, amennyit csak szeretnénk. Volt egy pár, egy idős pár, akik elhunytak a hajón, mert túl sokat ettek, és nem lett volna szabad. Arra is emlékszem, hogy az első étkezés után én se tudtam enni talán három napig, megbetegedtem… mivel nem tudtuk felfogni, hogy van egy olyan világ, ahol ennyi étel van, mi pedig eközben éheztünk.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
