Renate Guttmann

Renate fiú ikertestvérével, Renével és német zsidó szüleivel Prága városában lakott. Renate szülei nem sokkal az ikrek születése előtt szöktek el a németországi Drezdából a náci kormány zsidóellenes politikája miatt. Mielőtt elhagyták volna Németországot, hogy Csehszlovákiában telepedjenek le, Renate apja, Herbert külkereskedelemmel foglalkozott. Ita nevű édesanyja könyvelő volt.

1933–39: A családunk egy hatemeletes lakásban lakott Prágában, a 22-es troli útvonala mentén. Hosszú, meredek lépcső vezetett fel a lakásunkig, ahol Rene bátyám és én közös kiságyban aludtunk a szüleim hálószobájában, amelyből egy terasz is nyílt a kertre. Renét és engem mindig szép és egymáshoz illő ruhákba járattak. Gyakran töltöttük napjainkat játékkal a parkban. 1939 márciusában a német hadsereg elfoglalta Prágát.

1940–45: A hatodik születésnapom előtt nem sokkal Auschwitzba küldtek minket a theresienstadti gettóból. A 70917. számot kaptam. Elválasztottak a bátyámtól és az anyámtól, és egy kórházba vittek, ahol megmértek, megröntgeneztek, és vért vettek a nyakamból. Egyszer lekötöztek egy asztalra, és késsel megvágtak. Injekciókat kaptam, amitől hánytam és hasmenésem lett. Miközben a kórházban feküdtem egy injekciótól betegen, az őrök jöttek, hogy elvigyék a betegeket kivégezni. A nővér, aki engem ápolt, elrejtett a szoknyája alatt, és én csöndben maradtam, amíg az őrök el nem mentek.

Renate és a bátyja túlélték a tábort, és 1950-ben találkoztak Amerikában. Megtudták, hogy ők is a „Mengele-ikrek” közé tartoztak, akiken orvosi kísérleteket végeztek.