Személyes történet

Agnes Mandl Adachi

Agnes francia nyelvet tanult Svájcban 1939-ben. 1940-ben visszatért Budapestre. Magyarország 1944-es német megszállását követően Agnes menedékjogot kapott a svéd nagykövetségen. Raoul Wallenberg svéd diplomatával közösen többek közt védlevelek (Schutzpässe) kiosztásával a budapesti zsidók megmentésén dolgozott. Amikor a szovjetek elérték Budapestet, Agnes úgy döntött, hogy Romániába utazik. A háború után Svédországba és Ausztráliába ment, majd az Egyesült Államokban telepedett le.

szöveg

Raoul egészen az osztrák határig ment ezekért az emberekért. De az egyik ilyen alkalommal magával vitte Per Angert is, és volt nála egy nagy fekete könyv. A vasútállomásra vezető úton megállt, és németül ráordított a nácikra, mert tökéletesen beszélt németül, „Hogy merészelitek elvinni az embereinket, ők mind védettek,” és „Mindenki, akinél ott vannak a papírjaim, forduljon meg.” Az egyik legjobb barátnőm ott volt, és azt gondolta, nincs veszítenivalója, mindenképpen meg fogják ölni. Megfordult. Sem nála, sem a nővérénél, sem az édesanyjánál nem voltak iratok. Aztán azt mondta, „Szálljatok fel a teherautóra.” Oké. Azután kinyitotta a fekete könyvet, és elkezdte hadarni a neveket. Az emberek rájöttek a trükkre, így azok, akik még tudtak járni, megindultak a teherautó felé, függetlenül attól, hogy elhangzott-e a nevük. Ezer embert sikerült visszahoznia Budapestre, ahol visszakerültek a védett házakba. A hazafelé tartó úton Per Anger azt mondta neki: „Raoul, nem tudtam, hogy van fekete könyvünk és neveink. Mikor csináltad?” Erre Raoul nevetésben tört ki és azt mondta: „Megmutatom neked, mikor csináltam.” és kinyitotta a könyvet, egy árva név sem volt benne. Semmi. De ez volt az ötlete. Tennie kellett valamit. Meg akarta menteni azokat az embereket. Volt egy hasonló trükkje, voltak jogosítványai és… és biztosítási papírjai, bármilyen magyar dokumentum, amit a németek nem tudtak elolvasni. Ezeket elvitte a vonatokhoz, követelte, hogy nyissák ki a vonatokat és rákiáltott az emberekre, hogy „X Y úr, nálam vannak az iratai, szálljon le!” És néhány ember emiatt, tudja, [rájött, hogy] „Ó, talán megmenekülhetünk.” És átadott nekik… néhányan Schutzpassokat [védleveleket] kaptak, persze nem az ő nevük volt rajta, de kit érdekel, tudja, és biztosítási papírokat és adópapírokat, mindenfélét. És visszahozta őket.


Bejelölések


  • US Holocaust Memorial Museum Collection
Gyűjteményi infomációk megtekintése

Megosztás

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.