A II. világháború 1939 szeptemberében tört ki. Brigitte és a családja Kaunasba költözött azt remélve, hogy megkapják az Észak-Amerikába való utazáshoz szükséges vízumokat és útleveleket. 1941 júliusában, Litvánia német megszállását követően Brigittét és családját erőszakkal a kaunasi gettóba költöztették. Brigitte családja túlélte a „Nagy műveletet”, de édesanyja a gettóban rossz egészségi állapota miatt meghalt. Egy 1944. márciusi, gyermekeket célzó razzia után édesapja egy volt alkalmazottjának segítségével Brigitte elmenekült a gettóból. A szovjet erők 1944 augusztusában felszabadították Kaunast.
Ezek a teherautók semmi jót nem jelentettek, főleg nem egy kislány számára. Akkorra már nagyon kevés gyerek maradt a gettóban. A nagymama pánikszerűen elrejtette a kislányt az ágyba, amiben mindhárman aludtak, és az összes takarót ráterítette. Vagyis igazából úgy igazgatta el őket, mintha csak be lenne ágyazva. Szóval először ez… az egyik katona vagy tiszt rámförmedt és megkérdezte, miért nem vagyok a munkahelyemen. Szerencsére fel voltam öltözve. Megmutattam neki a munkaengedélyem de, hogy mit mondtam neki, arra nem emlékszem… nem tudom. Mozdulni sem tudtam, szinte megkövültem, a szívem kalapált. Biztos voltam benne, hogy átlát rajta, az álruhámon. Azt hiszem egy pillanatra meg is állt bennem az ütő. Nem bántott. Szigorúan a nagyszülőkre nézett. Talán figyelmeztetett, hogy többet ne maradjak otthon, hogy, hogy ennek komoly következményei lehetnek. Tényleg nem emlékszem, de szigorúan beszélt velem, ellökött vagy félrelökött. A nagyszülőknek káromkodva mondott valamit, de nem bántotta őket. Aztán elkezdték szétszedni a szobát. Azt hiszem, mindhárman nekiálltak, szétszedték a szobát, és pillanatok alatt megtalálták a kislányt a széttépett takarók alatt, és kirángatták. Amikor meggyőződtek róla, hogy mást már nem találnak ott, kivitték a kislányt a teherautójukhoz. És a nagymama… a nagymama futott, futott utánuk… elesett, térdre esett, könyörgött, kérlelte őket, sírt, jajgatott, követte, követte őket a teherautóhoz, a padkához, és az egyik katona vagy a puskájával vagy egy husánggal megütötte, és a földre zuhant az utcán. A teherautó elindult, és őt otthagyták. Elvitték a kislányt, és a teherautón más gyerekek is voltak. Láttam őket az ablakból. Miután ezt végignéztem, nem akartam még többet látni.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
