Németország 1939. szeptember 1-jén lerohanta Lengyelországot. A német megszállás után Sarah-t (aki ekkor csupán három éves volt) és édesanyját egy gettóba kényszerítették. Egy napon egy lengyel katolikus rendőr figyelmeztette őket, hogy a gettót fel fogják számolni. A rendőr Sarah-nak és édesanyjának először a házában adott menedéket, ezt követően egy burgonyatároló pincében, majd egy tyúkólban a telkén. Sarah több mint két évig itt rejtőzködött, amíg a szovjet erők fel nem szabadították a területet. A háború után Sarah Európából először 1947-ben Izraelbe, majd 1963-ban az Egyesült Államokba költözött.
Több mint két éven át bujkáltam abban a kunyhóban. Soha sem mentem ki. Télen… nagyon hideg, nyáron pedig forró volt. És… általában egy vekni kenyeret és egy üveg vizet hozott kettőnknek minden nap. Nagy ritkán, különleges alkalmakkor egy kis levest is hozott. És… néha, amikor néha el kellett mennie, mert egy napig egy másik városban volt dolga, vagy bármi más okból, akkor a felesége vagy a lánya soha sem hozott nekünk semmit, és egy-két napig éheztünk, amíg vissza nem jött. És édesanyám és én abban a… kunyhóban voltunk… éjjelente néha kiosont, hogy kitisztítsa az éjjeliedényt, és én… soha sem mentem ki. Édesanyám… nem engedett ki, és féltem is volna. Semmit nem tudtunk csinálni… Nem volt semmilyen játékom. Akkor hat éves voltam, és nem tudtam… a csirkékkel és a szalmával játszottam, rengeteg szalma volt a padlón, és a rendőr egy… egyfajta matracot vagy valamit rakott be, amin a sarokban aludtunk takarókkal, és így éltünk.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
