Holokauszttagadás: fontos dátumok

Mi a holokauszttagadás? 

A holokauszt az egyik legalaposabban dokumentált történelmi esemény. A „holokauszttagadás” megpróbálja cáfolni és érvényteleníteni az európai zsidókat érintő náci népirtás megalapozott tényeit. A gyakran tagadott tények között szerepel, hogy a hatmillió zsidó meggyilkolása egyáltalán nem történt meg a második világháború alatt; hogy a náciknak nem volt hivatalos politikája vagy szándéka a zsidók kiirtása; valamint, hogy az auschwitz-birkenaui haláltáborban soha nem léteztek gázkamrák.

Egy újabb irányzat a holokauszt tényeit igyekszik meghamisítani. A gyakori torzítások közé tartoznak azok az állítások, amelyek szerint a hatmillió zsidó halott eltúlzott szám; hogy a koncentrációs táborokban bekövetkezett halálesetek nem politikai szándék, hanem betegség vagy éhezés következményei voltak; és hogy Anne Frank naplója hamisítvány.

A holokauszttagadást általában a zsidók iránti gyűlölet motiválja, és azon a vádon alapul, hogy a zsidók a holokausztot azért találták ki vagy túlozták el, hogy azzal is a zsidó összeesküvés érdekeit érvényesítsék. Ez a nézet a régóta létező antiszemita sztereotípiákhoz kapcsolódik, hiszen a zsidókat összeesküvéssel és világuralmi törekvéssel, valamint olyan gyűlöletkeltő gyanúsításokkal vádolja, amelyek a holokauszt előkészítésében is kulcsszerepet játszottak.

A holokauszt torzításának is lehetnek antiszemita okai, de vannak olyan formái is, amelyek a téma iránti tisztelet vagy a megfelelő tudás hiányából fakadhatnak. Motivációtól függetlenül a holokauszt torzításának minden formája megnyitja az ajtót a tagadás és az antiszemitizmus veszélyesebb megnyilvánulásai előtt, mert kétségbe vonják a holokauszt megtörténtét.

Az Egyesült Államok alkotmánya garantálja a szólásszabadságot. Ezért az Egyesült Államokban nem jogellenes a holokauszt tagadása vagy az antiszemita gyűlöletbeszéd, kivéve, ha az közvetlen erőszakkal fenyeget. Sok más országban, különösen Európában, ahol a holokauszt történt, törvények büntetik a holokauszttagadást és a holokauszttal kapcsolatos gyűlöletbeszédet.

Kulcsesemények

Ez az idővonal felsorolja a holokauszttagadás legfontosabb eseményeit.

1942–44
Az európai zsidók kiirtásával kapcsolatos bizonyítékok eltüntetése érdekében a németek és a velük kollaborálók megsemmisítik a Belzec, Sobibor és Treblinka haláltáboraiban lévő tömegsírokat, valamint felszámolják a németek által megszállt Lengyelországban, Szovjetunióban és Szerbiában, ideértve Babi Jarban végrehajtott fegyveres kivégzések tömegsírjainak ezreit. A művelet fedőneve az Aktion 1005 volt.

1943
Heinrich Himmler, aki vezető pozíciót (Reichsführer) töltött be az SS-ben (Schutzstaffel; Védőosztag), egy, az SS tábornokainak Poznanban tartott beszédében megjegyzi, hogy az európai zsidók tömeges lemészárlását titokban tartják, így arról feljegyzések/felvételek nem készülhetnek.

1955
Willis Carto befolyásos, szélsőjobboldali csoportot alapít Washington DC-ben, mely végül Liberty Lobby néven válik ismertté. A Carto által a 2001-es csődjéig vezetett Liberty Lobby egy „faji szempontból tiszta” Egyesült Államok eszméjét hirdeti, és a zsidókat teszi felelőssé az Egyesült Államok és a világ problémáiért. A Liberty Lobby 1969-ben megkezdi a holokauszttagadó könyvek kiadását.

1959
Az amerikai egyházi szereplő, Gerald L. K. Smith antiszemita kiadványa, A kereszt és a zászló azt állítja, nem öltek meg hatmillió zsidót a holokauszt során. Szerinte a zsidók az USA-ba emigráltak a II. világháború alatt.

1964
Paul Rassinier, egy nácik által internált francia kommunista kiadja Az európai zsidóság drámája című könyvét, melyben azt állítja, hogy a gázkamrákat a „cionista hatalmak” találták ki.

1966–67
Harry Elmer Barnes, amerikai történész cikkeket jelentet meg a libertárius Rampart Journal című folyóiratban, melyben azt állítja, hogy a szövetségesek eltúlozták a náci atrocitások mértékét annak érdekében, hogy igazolják a tengelyhatalmak elleni háborús agressziót.

1969
A Liberty Lobbyhoz tartozó Noontide Press kiadja Mítosz a hat millióról című könyvet.

1973
Austin J. App, a philadelphiai LaSalle Egyetem angol irodalom professzora közzétesz egy pamfletet: A hatmilliós svindli: németek zsarolása a rossz bizonyítványért, meghamisított holttestekkel. Ez a szöveg a későbbi holokauszttagadók állításainak gyakran szolgál alapul.

1976
A Northwestern Egyetem mérnökprofesszora, Arthur R. Butz, kiadja a következő kötetet: A huszadik század álhíre: az európai zsidóság feltételezett megsemmisítésének cáfolata. Butz volt az első olyan holokauszttagadó, aki a tudományos szabatosság látszatával fedte el hamis állításait. A Northwestern Egyetem úgy reagált, hogy Butz állításai „kínosak” az egyetem számára.

1977
Ernst Zündel, egy Kanadában élő német állampolgár, megalapítja a Samisdat Publishers nevű kiadót, amely neonáci és holokauszttagadó szövegeket jelentet meg. A kanadai kormány 1985-ben beperelte Zündelt, mert olyan információkat terjesztett, melyekről tudta, hogy nem igazak.

1977
David Irving megjelenteti a Hitler háborúja, című könyvet, melyben azt állítja, hogy Hitler soha nem rendelte el és nem hagyta jóvá az európai zsidók kiirtását célzó náci politikát.  Irving meghamisítja a történelmi tényeket, és tudományos módszereit, hogy állítása hihető legyen.

1978
William David McCalden (Lewis Brandonként is ismert) és Willis Carto megalapítja az Institute for Historical Review (IHR) nevű intézetet Kaliforniában, amely holokauszttagadó publikációkat tesz közzé, és ilyen témájú konferenciákat támogat. Az IHR érvényes tudományos vizsgálódás látszatával leplezi gyűlöletkeltő, rasszista üzeneteit.

1980
Az IHR 50 000 dolláros jutalmat ígér annak, aki be tudja bizonyítani, hogy a zsidókat elgázosították Auschwitzban. Az egyik túlélő, Mel Mermelstein, benyújt egy igazolást az Auschwitzba történt deportálásáról, és miután a szervezet nem hajlandó fizetni, feljelenti őket. 1981 októberében a Legfelsőbb Bíróság tagja, Thomas T. Johnson használja a „hivatalból figyelembevétel elvét”, mely lehetővé teszi, hogy a bíróságok tényként elismerjék mindazt, ami köztudomású.  Ez alapján a bíróság úgy ítélkezik, hogy a holokauszt tény, és hogy a zsidókat elgázosították Auschwitzban.

1981
Egy francia bíróság elítéli Robert Faurisson irodalomprofesszort gyűlöletkeltésért és diszkriminációért, miután a holokausztot „történelmi hazugságnak” nevezte.

1984
Egy precedens értékű ügy során egyik kanadai bíróság elítéli James Keegstra állami iskolai tanárt amiatt, hogy „szándékosan gyűlöletet keltett egy beazonosítható csoport ellen”, miután holokauszttagadó és más antiszemita nézeteit hangoztatta a társadalomismeretet tanuló diákjai előtt.

1985
Az akkori nyugatnémet büntető törvénykönyv olyan pontokkal frissül, melyek tiltják a gyűlöletkeltést, többek között a holokauszt tagadásához kapcsolódó megnyilvánulásokon keresztül. A német kormány tovább frissíti és erősíti ezt a törvényt 1992-ben, 1994-ben, 2002‑ben, 2005-ben és 2015-ben.

1986
Az izraeli parlament július 8-án törvényt fogad el a holokauszttagadásról mint büntetőjogi kategóriáról.

1987
A kaliforniai Bradley Smith megalapítja a Committee for Open Debate on the Holocaust (A holokausztról folytatott nyílt vita bizottsága) nevű szervezetet. Az 1990-es évek elején Smith szervezete egész oldalas hirdetéseket és szerkesztői véleménycikkeket jelentet meg több mint egy tucat amerikai egyetemi újságban, az alábbi címmel: „A holokauszt-sztori: Mennyi az igazság? Nyílt vita az ügyről.” Smith kampánya hozzájárul ahhoz, hogy elmossa a határvonalat a gyűlöletkeltés és a szólásszabadság között.

1987
Jean Marie Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front pártjának vezetője, kijelenti, hogy a gázkamrák csupán „részletkérdései” a II. világháborúnak. Le Pen elindul az 1988-as elnökválasztáson Franciaországban, és a negyedik helyen végez.

1987
A marokkói-svéd író, Ahmed Rami, műsort indít a svédországi Radio Islam adón. A rádióállomás szerint a holokausztot a cionisták/zsidók találták ki. A Radio Islam később megjeleníti a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei-t, a Mein Kampfot és más antiszemita szövegeket internetes oldalán.

1988
Ernst Zündel kérésére Fred Leuchter (a kivégzési módszerek önjelölt szakembere) elutazik az auschwitzi haláltábor helyszínére. Később kiadja a Leuchter-jelentés: mérnöki jelentés az állítólagos kivégző gázkamrákról a lengyelországi Auschwitzban, Birkenauban és Majdanekben című művét, melyet gyakran idéznek a holokauszttagadók annak érdekében, hogy kétségbe vonják a gázkamrák tömeggyilkosságra való használatának tényét.

1989
David Duke, a fehér emberek felsőbbrendűségét hirdető politikus helyet szerez a louisianai állami törvényhozásban. Képviselői irodájában holokauszttagadó műveket árusít.

1990
A francia kormány elfogadja a Gayssot-törvényt, amely kimondja, hogy az emberiség elleni bűncselekmények mértékének vagy megtörténtének megkérdőjelezése (az 1945. évi Londoni Chartában meghatározottak szerint) bűncselekmény. Ez a törvény ösztönzésként szolgál számos más európai ország számára, és hasonló törvényeket fogadnak el az 1990-es években és a 2000-es évek elején.

1990
A Massachusetts állam által Fred Leuchter ellen indított büntetőeljárás során kiderül, hogy Leuchter valójában soha nem szerzett mérnöki diplomát vagy engedélyt. Leuchter elismeri, hogy nem rendelkezik sem biológiai, sem toxikológiai, sem vegyészeti képesítéssel, ezek mindegyike döntő fontosságú lenne az 1988-as Leuchter-jelentés állításainak szempontjából, melyet gyakran idéznek holokauszttagadók állításaik alátámasztására.

1990
Egy svéd bíróság hat hónapos börtönbüntetésre ítéli Ahmed Ramit „gyűlöletbeszéd” miatt, és egy évre visszavonja a Radio Islam műsorszórási engedélyét.

1991
A történészek legrégebbi szervezete, az Amerikai Történelmi Egyesület, kiad egy nyilatkozatot: „Egyetlen komoly történész sem kérdőjelezi meg a holokauszt megtörténtét.”

1992
Az osztrák kormány módosítja az 1947. évi törvényét, és bűncselekménnyé nyilvánítja a holokauszt tagadását és elbagatellizálását.

1998
A lengyel kormány elfogadja „A Nemzeti Emlékezet Intézete – a Lengyel Nemzet Sérelmére Elkövetett Büntettek Felkutatására Létrehozott Bizottság” törvényét. Ez egy meghatározó törvény, amely meghirdeti a náci megszállás és a kommunista uralom évei alatt Lengyelországban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos adatok összegyűjtését. Olyan rendelkezéseket is tartalmaz, melyek elítélik a holokauszttagadást és a holokauszttal kapcsolatos torzítás különböző formáit.

1999
A lengyelországi Opole-i regionális bíróság megállapítja, hogy Dariusz Ratajczak helyi professzor bűnös a holokauszt tagadásával kapcsolatos művek magánkiadásában.

2000
46 kormányzat fogadja el a Stockholmi Nemzetközi Holokauszt Fórum nyilatkozatát (külső hivatkozás). A „Stockholmi nyilatkozatként” is ismert szöveg elkötelezett aziránt, hogy folyamatosan biztosítsa  a holokausztkutatást, a holokauszttal kapcsolatos oktatást és emlékezet megőrzését, valamint hogy  „szembesítse a Holokauszt rettenetes igazságát mindazokkal, akik tagadják azt”.

2000
Egy brit bíróság kinyilvánítja David Irvingről, hogy „aktív holokauszttagadó”. Irving korábban feljelentette az Emory Egyetem történészét, Deborah Lipstadtot rágalmazásért, miután Lipstadt megjelentette könyvét 1993-ben A holokauszt tagadása: súlyosbodó támadás az igazság és az emlékezet ellen címmel.

2002
Az Arab Liga agytrösztje, a Zayed Koordinációs és Nyomonkövetési Központ, az Egyesült Arab Emírségekben szimpóziumot rendez a „szemitizmusról”. A szimpóziumon a holokausztot „kitalált mesének” nevezik. Az Egyesült Arab Emírségek kormánya 2003 augusztusában az amerikaellenes és antiszemita publikációi és előadásai miatt külső nyomásra bezárja a Zayed Központot.

2002
Románia elfogad egy sürgősségi rendeletet, amely kriminalizálja a holokauszt tagadását, válaszul arra a növekvő társadalmi igényre, hogy nyilvánosan rehabilitálják Ion Antonescu tábornokot, a fasisztabarát diktátort, aki 280 000 zsidó és 11 000 roma (cigány) haláláért volt felelős a második világháború alatt.

2002
A svéd bíróságok a gyűlöletbeszéd rendelkezései alapján a neonáci Fredrik Sandberget hat hónap börtönre ítélik a Harmadik Birodalom egyik röpirata, A zsidó kérdés újrakiadásáért.

2003
A Garaudy vs. Franciaország ügy során az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapítja, hogy Roger Garaudy a holokauszttagadás olyan formáiban vett részt, melyeket nem véd az Emberi Jogok Európai Egyezménye.

2003
Wolfgang Frölichet Bécsben letartóztatják, és három év börtönre ítélik a Die Gaskammaer Luege (A gázkamra-hazugság) című könyv 2001-es megjelentetését követően. Egy évvel később szabadon engedik. A következő években Frölichet újra letartóztatják, a büntetését pedig többször meghosszabbítják a holokauszttagadás ismétlődő esetei miatt, többek között 2015-ben azért, mert írásban fordul az osztrák kancellárhoz, azt állítva, hogy a holokauszt nem történhetett meg.

2003
A román kormány létrehoz egy holokausztot vizsgáló nemzetközi bizottságot a holokausztról Romániában, melynek elnöke Elie Wiesel. A bizottság 30 román és külföldi történészből áll. A bizottság célja, hogy kivizsgálja a holokauszt történetét Romániában, és azonosítsa a lezajlott tényeket, majd ismertesse a kutatás eredményeit mind az országban, mind külföldön. A bizottság felállítása azután történt, hogy Ion Iliescu akkori elnök abban az évben korábban nyilvános megszólalásaiban kisebbítette a holokauszt romániai eseményeit, illetve Vasile Dincu, a volt információs miniszter tagadta a romániai holokausztot.

2005
Az osztrák kormány letartóztatja David Irvinget holokauszttagadásért. 2006-ban három év börtönre ítélik, de még ez év decemberében szabadon engedik azzal a feltétellel, hogy elhagyja Ausztriát.

2005
A kanadai kormány kiadja Ernst Zündelt Németországnak, ahol pert indítottak ellene holokauszttagadásért. A német bíróságok ötéves börtönbüntetésre ítélik Zündelt 2007-ben 14 rendbeli holokauszttagadással kapcsolatos bűncselekmény miatt.  

2005
December 14-én élőben közvetített beszédében az iráni elnök, Mahmoud Ahmadinejad a holokausztot „mítosznak” nevezi.

2005
A Marco Polo nevű japán magazinban megjelenik egy cikk, melynek szerzője a szabadúszó Masanori Nishioka, a következő címmel: „Nem voltak náci gázkamrák”. Nishioka a cikkben azt állítja, hogy a holokauszt soha nem történt meg, és az Auschwitzban található gázkamrákat a lengyel kommunista kormány készítette a háború után.

2006
Irán kormánya egy tudományos konferenciának álcázott találkozót szervez a holokauszttagadóknak „A holokauszt felülvizsgálata: globális kitekintés” címmel Teheránban. Ugyanebben az évben Farid Mortazavi, a Hamshahri nevű iráni újság grafikai szerkesztője holokauszt tematikájú karikatúrapályázatot hirdet, a győzteseknek aranyat és készpénzt ígérve. Csaknem 1200 pályázat érkezik több mint 60 országból, köztük olyan képekkel, melyek tagadják vagy elbagatellizálják a holokausztot. Még ugyanebben az évben a teheráni Saba Művészeti és Kulturális Intézet kiállítást rendez az iráni elnök, Mahmoud Ahmadinejad támogatásával, ahol 200 karikatúrát állítanak ki a beküldött pályázatok közül.

2007
Az ENSZ január 26-án állásfoglalást fogad el a holokauszttagadás elítéléséről. A Közgyűlés kijelenti, hogy a tagadás „egyenértékű a népirtás minden formájának helyeslésével”.

2008
Az Európai Unió kerethatározatot fogad el a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről (2008/913/IB), amelyben felszólítja az EU tagállamait, biztosítsák annak lehetőségét, hogy a holokauszt tagadását törvény büntesse.

2009
Az angol születésű római katolikus püspök, Richard Williamson, tagadja a gázkamrák létezését, és elbagatellizálja a holokauszt során elkövetett gyilkosságok számának mértékét. A Vatikán elrendeli, hogy Williamson visszavonja az állításait. Miután ezt nem teszi meg, a Vatikán kiközösíti Williamsont az egyházból.

2009
David Duke-ot, a Ku Klux klán korábbi vezetőjét a cseh hatóságok letartóztatják a holokauszt tagadásáért és gyűlöletkeltésért. A Národní odpor (Nemzeti Ellenállás) csoport meghívására érkezett Csehországba, hogy előadást tartson a Károly Egyetemen. A cseh kormány elrendeli, hogy Duke hagyja el az országot a következő napon. A prágai főügyész hivatala később bizonyíték hiányában ejti a vádakat.

2010
Bradley Smith feladja első internetes holokauszttagadó hirdetését, amely a Wisconsin-i Egyetem Badger Herald című újságjában jelenik meg februárban. Az internet a könnyű hozzáférhetőség és az egyszerű terjesztés, a látszólagos névtelenség és a vélt befolyása miatt ma a holokauszttagadás vezető médiuma.

2010
A Holland Fellebbviteli Bíróság 2500 euróra bünteti az Európai Arab Ligát (AEL), ugyanis a szervezet megjelentetett egy karikatúrát a weboldalán 2006-ban, mely azt sugallta, hogy a holokausztot a zsidók találták ki, illetve túloztak a holokauszttal kapcsolatban. Az AEL szerint a szervezet azért jelentette meg a karikatúrát, hogy rámutasson a szólásszabadság kettős mércéjére, miután egy dán újság karikatúrát publikált Mohammed prófétáról. A bíróság emellett kétéves próbaidőt szab ki az AEL-re.

2010
Litvánia átdolgozza a büntető törvénykönyvét, melynek következtében törvényt hoznak a Litvániában a nácik és a szovjetek által elkövetett bűnök tagadása és banalizálása ellen.

2010
A holokauszt tagadásáról frissen elfogadott törvény értelmében a litván hatóságok vizsgálatot indítanak a litván Veidas magazinnal szemben egy cikk közzététele miatt, amely a nürnbergi tárgyalást a „történelem legnagyobb jogi bohózatának” nevezte. A vizsgálat 2011 elején zárul le, miután a helyi nyomozók arra a megállapításra jutnak, hogy a szerzőnek nem állt szándékában tagadni a holokausztot.

2011
Egyiptom Wafd pártjának alelnöke egy a Washington Times-nak adott interjúban azt nyilatkozza, a szeptember 11-ei terrortámadások, a holokauszt és Anne Frank naplója mind történelmi kitaláció. „A holokauszt hazugság” – nyilatkozza Ahmed Ezz El-Arab. Így folytatja: „a német megszállás alatt lévő zsidók száma 2,4 millió volt. Még ha mindegyiküket ki is végezték, honnan jön a maradék 3,6 millió?”

2012
Nikolaos Michaloliakos, Görögország szélsőjobboldali Arany Hajnal párt vezetője tagadja, hogy gázkamrák léteztek volna a náci koncentrációs táborokban a holokauszt során. „Nem voltak sem kemencék, sem gázkamrák, ez csak hazugság” – állítja egy tévéinterjúban.

2012
A szaúdi egyházi elöljáró, Salman al-Odeh, azt nyilatkozza a Rotana Khalijiya TV-nek, hogy „A holokausztnak vannak történelmi alapjai. Sok hozzá kapcsolódó történet dokumentált és megalapozott. A probléma elsősorban a holokauszt jelentőségének eltúlzásában rejlik. Óriási mítosz lett belőle... A zsidókat évezredek óta üldözték, deportálták, gyilkolták és mindenfélével vádolták. Ez talán részben erkölcsi értékeikkel, áruló természetükkel, manipulációikkal és fortélyaikkal magyarázható, ezért váltak más nemzetek gyanakvóvá velük szemben.”

2012
Corneliu Vadim Tudor, az Európai Parlament román képviselője és a nacionalista Nagy-Románia Párt vezetője tagadja a holokausztot a „Romania a la Raport” című beszélgetős műsorban. Tudor a következőt mondja: „Romániában soha nem volt holokauszt.... Halálom napjáig tagadni fogom, mert szeretem a népemet.”

2013
A holokauszt emléknapján Fathi Shihab-Eddim, Mohammed Morsi egyiptomi elnök egyik tanácsadója azt állítja, hogy a nácik által meggyilkolt 6 millió zsidó valójában csak áttelepült az Egyesült Államokba. „Az amerikai hírszerző ügynökségek a szövetséges országok hírszerzésével együttműködve a második világháború idején találták ki [a holokausztot], hogy tönkretegyék ellenfeleik megítélését Németországban, igazolják a tengelyhatalmak katonai és polgári létesítményei elleni háborút és a hatalmas pusztítást, és különösen annak érdekében, hogy ledobhassák az atombombát Hirosimára és Nagaszakira” – állítja Shihab‑Eddim.

2013
Nagy György az első magyar, akit holokauszttagadásért ítélnek el. Nagy egy táblát vitt magával egy 2011-es tüntetésen Budapesten „a holokauszt soha meg nem történt” héber felirattal. A bíróság 18 hónapra ítéli őt, próbaidőre felfüggesztve. Az ítélet része volt az is, hogy el kell látogatnia a budapesti Holokauszt Emlékközpontba, Auschwitzba vagy a jeruzsálemi Jad Vasem múzeumba.

2013
A Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség összes, akkor 31 tagországa elfogadja a „holokauszttagadás és a holokauszttal kapcsolatos torzítások munkadefinícióját”, amely áttekinti a tagadás és a torzítás néhány megjelenési formáját. 2013 óta számos ország fogadta el nemzeti szinten a definíciót, segítve ezzel a probléma megközelítését.

2014
Udo Voigtot, Németország Nemzetidemokrata Pártjának (NDP) korábbi vezetőjét beválasztják az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságába. Voigt a neonáci nézeteket valló NDP vezetőjeként Adolf Hitlert dicsőítette, és azt állította, hogy jóval kevesebb, mint hatmillió zsidót gyilkoltak meg a holokauszt során. Elítélték „emberek uszításáért”.

2014
Ali Khamenei iráni ajatollah a 2014-es hivatalos iráni újévi beszédében azt állítja: „A holokauszt egy olyan esemény, amely bizonytalan, hogy megtörtént-e valójában, és ha megtörtént, akkor bizonytalan, hogyan történt.”

2014
Az Orosz Föderáció módosítja büntető törvénykönyvét, és büntethetővé teszi a holokauszttagadás egyes formáit, valamint a „Szovjetunió II. világháborús szerepével kapcsolatos hamis információk terjesztését.”

2015
Két, kormány által támogatott iráni kulturális szervezet, az Owj Média és Művészeti Intézet és a Sarcheshmeh Kulturális Komplexum meghirdeti a második holokauszt-karikatúra pályázatot, arra számítva, hogy több tucat ország karikaturistáitól érkeznek pályaművek.

2015
Egy német bíróság Ursula Haverbecket bűnösnek találta uszítás miatt, miután levelet írt Detmold polgármesterének, amelyben kijelentette, „egyértelműen belátható”, hogy Auschwitz nem volt több, mint munkatábor. Akkor küldte levelét, amikor a detmoldi bíróság Reinhold Hannant, az auschwitzi tábor egykori őrét állította bíróság elé. 2014-ben pert indítottak Haverbeck ellen, mert azt mondta, a holokauszt volt „a történelem legnagyobb és legrégebb óta fennálló hazugsága”.

2015
Románia kiegészíti a holokauszttagadás elleni hatályos törvényét azzal, hogy belefoglalja a torzítás és a tagadás olyan formáit is, amelyek a román Vasgárda megítélésére és a Vasgárdáról alkotott képre vonatkoznak.

2015
A magyar kormány megszavazza a finanszírozását egy Hóman Bálint-szobor felállításának. Hóman Bálint a kormány tagjaként támogatta az antiszemita intézkedéseket, és antiszemita nézeteket képviselt a háború és a holokauszt évei alatt. A magyar kormány képviselői 2015-ben kijelentik, hogy a projekt nem valósulhat meg Hóman Bálint negatív történelmi megítélése miatt.

2015
Ukrajna kormánya több úgynevezett „dekommunizációs” törvényt fogad el. Bár ezek a törvények korlátozzák a kommunista és náci szimbólumok használatát, ugyanakkor bizonyos rendelkezések tiltják a szovjetekkel szembeni ellenállás egyes nemzeti hőseinek kritikáját is, köztük néhány olyan személyét, akik esetében bizonyított a nácikkal való kollaboráció, valamint a zsidók és a lengyel nemzetiségűek elleni bűncselekmények a holokauszt évei alatt.

2016
A holokauszt nemzetközi emléknapján Ali Khamenei főajatollah az internetes oldalán megjelentet egy videót „Holokauszt: a sötét korszak vége?” címmel. Ez a videó tartalmazza a 2014-es megjegyzését, amelyben megkérdőjelezi a nácik hatmillió zsidó ellen elkövetett tömeggyilkosságát a II. világháború alatt.

2016
Teheránban, az Iszlám Propagandaszervezet művészeti részlegén megnyílik egy kiállítás a 11. Teheráni Nemzetközi Karikatúra Biennálé 150 holokauszt-karikatúrájának bemutatásával. Két héttel később díjátadási ünnepséget tartanak a holokauszt-karikatúra pályázat győzteseinek. A díjátadó ünnepségen részt vesz Majid Mollanoroozi, a teheráni Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, a Kulturális és Iszlám Orientációs Minisztérium grafikai részlegének vezetője. A teljes díjazás a beszámolók alapján 50 000 dollár.

2016
A lengyel kormány jóváhagyja azt a törvényjavaslatot, amely börtönbüntetést szab ki arra, akit amiatt ítélnek el, mert a náci Németország által a megszállt Lengyelországban működtetett haláltáborokat „lengyelként” emlegeti. Ha valaki azt állítja, hogy a lengyelek együttműködtek a nácikkal a zsidók megsemmisítésében, szintén bűncselekménynek tekintendő.

2016
A Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség elfogadja „az antiszemitizmus jogilag nem kötelező érvényű munkadefinícióját”. Ez a meghatározás tartalmazza azt a nyelvhasználatot, amely jelzi, a holokauszttagadás hogyan válik az antiszemitizmus egyik formájává. 2016 óta már több mint 20 ország vette át és használja nemzeti szinten a meghatározást.

2018
Lengyelország kormánya módosítja a Nemzeti Emlékezet Intézetéről szóló törvényt és beilleszti azt a kitételt, hogy „a tények ellenére” a „lengyel nemzet illetve állam felelősségét vagy részleges felelősségét állítják” a náci bűntettekkel kapcsolatban. Az eredeti módosítás büntetőkategóriának nyilvánította az ilyen megnyilvánulásokat, de júniusban a kormány módosítja a törvényt, és ezeknél az állításoknál polgári jogi következményeket helyez kilátásba.

2018
Róma polgármestere elrendeli, hogy a város utcái a továbbiakban ne viselhessék olasz fasiszták, illetve a fasizmussal összefüggésbe hozható olasz állampolgárok nevét.

2020
A német kormány pénzalapot különít el arra, hogy felállítsanak egy nemzetközi munkacsoportot, melynek feladata a holokauszt tagadása és a holokauszttal kapcsolatos torzítások elleni küzdelem.