Nazi eugenics poster entitled "Feeble-mindedness in related families in four neighboring towns." Germany, 1935.

Rasszizmus: áttekintés

További információ erről a képről

A rasszisták abban hisznek, hogy bizonyos belső, örökölt tulajdonságok biológiailag meghatározzák az emberi viselkedést. A rasszisták meggyőződése, hogy a nemzeti-etnikai identitás vérségi alapon dől el. A rasszista nézetek szerint az ember értekét nem az egyénisége határozza meg, hanem egy úgynevezett „faji alapú kollektív nemzethez” való tartozása. Számos értelmiségi, köztük több tudós támogatta áltudományos magyarázatokkal a rasszista gondolkodásmódot. A tizenkilencedik század rasszista gondolkodói, például Houston Stewart Chamberlain, jelentős hatást gyakoroltak Adolf Hitler generációjának több tagjára.

A rasszizmus – a faji alapú antiszemitizmust is beleértve (ami a zsidók elleni, téves, biológiai alapú elképzelésekre épülő előítéleteket vagy gyűlöletet jelent) – kezdettől fogva szerves részét képezte a német nemzetiszocializmus, azaz a nácizmus ideológiájának. A nácik az egész emberiség történelmét a különböző fajok biológiailag meghatározott küzdelmeként határozták meg. Azt tartották, hogy a marxizmus, a kommunizmus, a pacifizmus, az internacionalizmus és az ezekhez hasonló politikai mozgalmak szemben állnak a nacionalizmussal, és veszélyes, faji alapú zsidó szellemiséget tükröznek. Az SS (Schutzstaffel, a náci állam elit őrsége) 1931-ben egy Faj- és Településgondozó Főhivatalt alapított, hogy faji „kutatásokat” végezzen, és elbírálja az SS-tagok potenciális házastársainak alkalmasságát. Hatalomra kerülésük után, 1935-ben elfogadták az úgynevezett nürnbergi törvényeket, amelyek a zsidóság biológiai meghatározását voltak hivatottak összefoglalni.

A náci rasszisták úgy tekintettek a szellemi vagy testi fogyatékkal élőkre, mint az úgynevezett felsőbbrendű faj genetikai állományának szégyenfoltjaira, és úgy gondolták, hogy az ilyen népesség szaporulata biológiai veszélyt jelent az árja faj tisztaságára. Az 1939-es év második felében folytatott gondos tervezés és adatgyűjtés után a náci orvosok nekiláttak az ország intézményeiben élő fogyatékosok meggyilkolásának, amelyet szépítő kifejezéssel „eutanáziának” neveztek.

Fajelméletük szerint a németek és más észak-európai népek „árják”, vagyis egy felsőbbrendű fajhoz tartoznak. Emiatt a II. világháború során a náci orvosok olyan áltudományos kísérleteket folytattak, amelyekkel ezt a felsőbbrendűséget, illetve a nem árják alsóbbrendűségét kívánták fizikai bizonyítékokkal alátámasztani. Bár a kísérletek érdekében számtalan nem árja foglyot öltek meg, az emberiség biológiai alapú faji különbségeiről szóló elméleteikre semmilyen bizonyítékot nem találtak.

A náci vezetés a II. világháború során az általuk „etnikai nagytakarításként” nevezett műveletbe kezdtek az elfoglalt keleti régiókban, Lengyelország és a Szovjetunió területén. Ez magában foglalta az általuk ellenségesnek titulált „fajok”, így például az európai zsidók kivégzését és megsemmisítését, valamint a szláv népek vezetőinek elpusztítását. A náci fajelmélet példátlan mértékű mészárlást eredményezett.

További ajánlott irodalom

Back, Les és John Solomos (szerk.) Theories of Race and Racism: A Reader. London: Routledge, 2000.

Burleigh, Michael és Wolfgang Wippermann. The Racial State: Germany 1933–1945. Cambridge: Cambridge University Press, 1991.

Hutton, Christopher M. Race and the Third Reich: Linguistics, Racial Anthropology, and Genetics in the Dialectic of Volk. Cambridge: Polity, 2005.

Mosse, George L. Toward the Final Solution: A History of European Racism. Madison: University of Wisconsin Press, 1985.

Wistrich, Robert S. Antisemitism: The Longest Hatred. London: Thames Methuen, 1991.