Nazi eugenics poster entitled "Feeble-mindedness in related families in four neighboring towns." Germany, 1935.

Rasszizmus: áttekintés

A rasszisták abban hisznek, hogy bizonyos belső, örökölt tulajdonságok biológiailag meghatározzák az emberi viselkedést. A rasszisták meggyőződése, hogy a nemzeti-etnikai identitás vérségi alapon dől el. A rasszista nézetek szerint az ember értekét nem az egyénisége határozza meg, hanem egy úgynevezett „faji alapú kollektív nemzethez” való tartozása. Számos értelmiségi, köztük több tudós támogatta áltudományos magyarázatokkal a rasszista gondolkodásmódot. A tizenkilencedik század rasszista gondolkodói, például Houston Stewart Chamberlain, jelentős hatást gyakoroltak Adolf Hitler generációjának több tagjára.

A rasszizmus – a faji alapú antiszemitizmust is beleértve (ami a zsidók elleni, téves, biológiai alapú elképzelésekre épülő előítéleteket vagy gyűlöletet jelent) – kezdettől fogva szerves részét képezte a német nemzetiszocializmus, azaz a nácizmus ideológiájának. A nácik az egész emberiség történelmét a különböző fajok biológiailag meghatározott küzdelmeként határozták meg. Azt tartották, hogy a marxizmus, a kommunizmus, a pacifizmus, az internacionalizmus és az ezekhez hasonló politikai mozgalmak szemben állnak a nacionalizmussal, és veszélyes, faji alapú zsidó szellemiséget tükröznek. Az SS (Schutzstaffel, a náci állam elit őrsége) 1931-ben egy Faj- és Településgondozó Főhivatalt alapított, hogy faji „kutatásokat” végezzen, és elbírálja az SS-tagok potenciális házastársainak alkalmasságát. Hatalomra kerülésük után, 1935-ben elfogadták az úgynevezett nürnbergi törvényeket, amelyek a zsidóság biológiai meghatározását voltak hivatottak összefoglalni.

A náci rasszisták úgy tekintettek a szellemi vagy testi fogyatékkal élőkre, mint az úgynevezett felsőbbrendű faj genetikai állományának szégyenfoltjaira, és úgy gondolták, hogy az ilyen népesség szaporulata biológiai veszélyt jelent az árja faj tisztaságára. Az 1939-es év második felében folytatott gondos tervezés és adatgyűjtés után a náci orvosok nekiláttak az ország intézményeiben élő fogyatékosok meggyilkolásának, amelyet szépítő kifejezéssel „eutanáziának” neveztek.

Fajelméletük szerint a németek és más észak-európai népek „árják”, vagyis egy felsőbbrendű fajhoz tartoznak. Emiatt a II. világháború során a náci orvosok olyan áltudományos kísérleteket folytattak, amelyekkel ezt a felsőbbrendűséget, illetve a nem árják alsóbbrendűségét kívánták fizikai bizonyítékokkal alátámasztani. Bár a kísérletek érdekében számtalan nem árja foglyot öltek meg, az emberiség biológiai alapú faji különbségeiről szóló elméleteikre semmilyen bizonyítékot nem találtak.

A náci vezetés a II. világháború során az általuk „etnikai nagytakarításként” nevezett műveletbe kezdtek az elfoglalt keleti régiókban, Lengyelország és a Szovjetunió területén. Ez magában foglalta az általuk ellenségesnek titulált „fajok”, így például az európai zsidók kivégzését és megsemmisítését, valamint a szláv népek vezetőinek elpusztítását. A náci fajelmélet példátlan mértékű mészárlást eredményezett.

További ajánlott irodalom

Back, Les és John Solomos (szerk.) Theories of Race and Racism: A Reader. London: Routledge, 2000.

Burleigh, Michael és Wolfgang Wippermann. The Racial State: Germany 1933–1945. Cambridge: Cambridge University Press, 1991.

Hutton, Christopher M. Race and the Third Reich: Linguistics, Racial Anthropology, and Genetics in the Dialectic of Volk. Cambridge: Polity, 2005.

Mosse, George L. Toward the Final Solution: A History of European Racism. Madison: University of Wisconsin Press, 1985.

Wistrich, Robert S. Antisemitism: The Longest Hatred. London: Thames Methuen, 1991.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.