Henny Schermann

Henny szülei Németországban ismerkedtek meg, nem sokkal azután, hogy édesapja kivándorolt az Orosz Birodalomból. Henny volt a legidősebb a zsidó házaspár három gyermeke közül. A család Frankfurtban élt, amely a kereskedelem, a bankszektor, az ipar és a művészetek fontos központja volt.

1933–39: Miután a nácik hatalomra kerültek, üldözni kezdték a zsidókat, a romákat, a homoszexualitással vádolt férfiakat, a fogyatékkal élőket és az ellenzékieket. 1938-ban a nácik elrendelték, hogy a zsidók azonosítására minden zsidó nő személyazonosító irataiban második utónévként a „Sara”-t kell szerepeltetni. Ebben az időben a huszonhat éves Henny bolti eladóként dolgozott, és családjával Frankfurtban élt.

1940–44: 1940 elején Hennyt letartóztatták Frankfurtban, és a ravensbrücki női koncentrációs táborba küldték. A tábori fotója hátuljára ezt írták: „Jenny [sic] Sara Schermann, született 1912. február 19-én Frankfurtban. Hajadon bolti eladó Frankfurtban. Parázna leszbikus, csak ilyen [leszbikus] bárokat látogatott. Kerülte a >>Sara<< név használatát. Hontalan zsidó.”

Henny-t azok közé a ravensbrücki foglyok közé sorolták, akiket kiválasztottak meggyilkolásra. 1942-ben Hennyt elgázosították a bernburgi megsemmisítő létesítményben.