Nanny Gottschalk Lewin

Nanny egy négygyermekes zsidó család legidősebb lányaként született Schlawe kisvárosban Észak-Németországban, ahol az apja volt a városi malom tulajdonosa. Nanny a Nocha héber nevet kapta. A malom mellett nőtt fel, egy gyümölcsösökkel és egy nagy kerttel kerített házban. 1911-ben Nanny feleségül ment Arthur Lewinhez. Két gyermekük született, Ludwig és Ursula.

1933–39: Özvegy édesanyám és én Berlinbe költöztünk. Féltünk a Schlawében egyre erősödő zsidóellenes hangulattól, és reméltük, hogy zsidóként kevésbé leszünk szem előtt a nagyvárosban. Kathe nővéreméknél laktunk a földszinten, aki egy protestáns férfihoz ment feleségül, és kikeresztelkedett. Nem sokkal azután, hogy berendezkedtünk, a németek korlátozni kezdték a zsidók kijárását, és már nem éreztük biztonságban magunkat, ha elhagytuk a lakást.

1940–44: Az édesanyámat és engem a theresienstadti gettóba deportáltak Csehországban. Egy koszos, zsúfolt és tetvektől nyüzsgő ház második emeleti szobájába költöztettek bennünket. A kályhát fűrészporral fűtöttük. A szobánk legfiatalabb lakójaként – a magam 56 évével – én cipeltem fel a fűrészporral teli zsákokat. Folyamatosan gyengülök, megromlott a hallásom és bottal járok. Ma korán reggel azt hallottam, a nevem szerepel a másik táborba szállítandók listáján. Nem akarok menni, de nincs választásom.

Nannyt 1944. május 15-én Auschwitzba deportálták, és megérkezésekor azonnal elgázosították. 56 éves volt.